No most meggyújtom a szivart. Gyújtóval. Se a más szivarjáról, se gyertyáról, se lámpásról nem veszek tüzet. A gyertya hozzáérhet a szivarhoz, s akkor vége az élvezetnek; a fidibusz* pedig kellemetlen szagú. A gyújtó lángja fölött megforgatom a szivart, hogy mindenik oldalán egyformán jól égjen.

És most végre tele tüdővel teszem az első szippantást. A füstöt fölfelé fújom, és nézek utána.

Karikák kavarognak a magasban. Egy kis felhő, amely húzódik odébb, az ablak vagy az ajtó felé. Egyre kisebb lesz és szürkébb. Azután elvész egészen. És akkor küldöm utána a másodikat.

*Fidibusz – salétrommal és ólomcukorral áztatott papírból v. papírlemezből készült, mely a taplóhoz hasonlóan parázzsal égett

Részlet Kálnoki Izidor: Füst és hamu c. könyvéből. Mely mű megjelent 1912-ben.