Szivar Szivarok Szivarozás

Szivarozok tehát vagyok!

Ha az orrom nem csal...

Szivaros anekdóta Széchenyi Istvánról

2018. január 09. - Cigar Man

Gróf Széchenyi István nagyon szerette a jó szivarokat, de csak a valóban márkás füstölnivalót vásárolta. Tárcája mindig tömve volt kitűnő szivarokkal és azt mindig magánál tartotta, nehogy hiányt szenvedjen.

 szechenyi_a_divatfi_szivarozas_elterjesztese.jpg

 

Egyszer az általa alapított Akadémia ülésére ment. Kabátját az ülésterem előszobájában hagyta és kivett egy szivart. Tudta, hogy az ülés sokáig fog tartani, ezért kényelmesen pöfékelt. Amikor a tanácskozásnak vége lett és Széchenyi István kijött a kabátjáért, nyomban megérezte a szivarfüstöt és természetesen ráismert a saját szivarjának illatára. Így fordult az inashoz:

 

"Ha az orrom nem csal, uraságod ugyanabból a gyárból szerzi be szivarjait, ahonnan én. A különbség csak annyi, hogy bár a forrás azonos, uraságod olcsóbban jut hozzá, mint én."


A szivarozás megkezdése előtt egy éles ollóval, vagy szivarvágóval megvágják a szivar végét, ezzel biztosítják azt, hogy elegendő füst jöjjön ki a nyíláson. A szivart az ajkak közé veszik és nem harapnak rá. Legfeljebb fél percenként szippantanak egyet, élvezik az ízét, az illatát, a szivarozó ember körül úgy tűnik, hogy ilyenkor megszűnik minden.

A szivardohány nagyon erős, ezt nem szokás mellre szívni.
A szivarderékon lévő címke jelzi azt, hogy a szivar honnan való. A fotón látható szivarok Kubából származnak.

Dr. Vámos Lászlóné
protokoll info

A bejegyzés trackback címe:

https://szivarom.blog.hu/api/trackback/id/tr6313561673

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.