Interjúmban a szivaros blog szerzőjével beszélgettem különböző módszerekről és kellékekről, hogy hol lehet őket beszerezni. A cikk nem akar senkit sem bátorítani a dohányzásra, mindössze egy áttekintést nyújt az érdeklődők számára.
Milyen kellékekre van szükségünk, ha szivarozni szeretnénk?
Leginkább egy megbízható gyújtószerkezetre és szivarvágóra van szükség. Az öngyújtó esetében fontos szempont, hogy a lángja mindig jól látható, egyenletes méretű, erejű és szélálló legyen. Erre tökéletesen megfelel a propán – bután, szúrólángos öngyújtó, ami egyébként egyáltalán nem azonos a vihargyújtóval. A szivarvágónak mindig élesnek és könnyen kezelhetőnek kell lennie. Leginkább a guillotine vágót ajánlom, könnyű és gyors kezelhetősége miatt.
Ha kezdőként szivar vásárlását fontolgatjuk, mi alapján döntsünk? Méret, származási ország, esetleg ár?
A szivarozással való ismerkedést olyan darabbal érdemes kezdeni, amely méretében és ízvilágában sem fogja különösebben megterhelni az illető szervezetét, attól függetlenül, hogy bármilyen más dohányzási móddal él -e vagy sem.
Fontos, hogy lehetőleg karcsú átmérőjű és rövid hosszúságú, enyhébb ízekkel rendelkező, egyszerű termékekről legyen szó.
A szivar eredete különösebben nem mérvadó, mivel minden országnak megvannak a saját, különböző erősségű és tartalmilag gazdagabb vagy enyhébb darabjai. Talán kezdésnek azért a mexikói és a brazil darabokat érdemes egyenlőre mellőzni, mert azokra inkább jellemző a testesség. Az egyszerűbb dominikai és a kubai szivarokat tudnám a leginkább ajánlani.
A magyarországi ár gyakran nem megfelelő arányú a szivar minőségéhez képest. Egy egyszerű árkategóriás szivar is lehet meglepően finom, míg egy drága darab esetleg csalódást okozhat. Utóbbi esetében leginkább a „márkát” fizeti meg az ember.
Milyen ételeket, italokat tudna ajánlani egy jó szivar mellé?
A délelőtti órákban, kávéhoz vagy szálas, fekete és zöld teához a vékony és hosszú, könnyed darabokat tartom alkalmasnak.
Nehéz és kiadós, vörös húsos ebédet követően az ízekben gazdag, vastag szivarokat szoktam ajánlani, vörösborral vagy esetleg barna sörrel. Fehér húsok után gyengébb, de vastag szivarokat, fehérborral.
Vacsora után a közepes erősségű kategóriát emelném ki, konyakkal, whiskyvel vagy rummal.
Egyébként akik nem kedvelik az alkohol fogyasztását, azoknak a szénsavmentes ásványvizet vagy a különböző, szálas teákat javaslom.
A bolti csomagolásban (műanyag tubus) meddig áll el? Mi a teendő, ha vásárlás után nem egyből gyújtunk rá?
Több módon csomagolt darabokkal is találkozhat a vásárló, amikben a szivarok különböző ideig tudják megfelelő állagukat megőrizni. Abban az esetben, ha egy szivar kiszárad még fogyasztható marad, de nagyon sokat veszít az eredeti élvezeti értékéből. Ezért is különösen fontos odafigyelni a szálak kellően rugalmas állapotára, már a megvételkor is.
A leggyakoribb a celofán csomagolás. Ebben egy, esetleg másfél hétig marad meg a kellő nedvesség.
Vannak még az alumínium és a műanyag csőtokok is, amik már sokkal tovább, akár pár hétig is megőrzik a szivarok minőségét.
Abban az esetben, ha nem azonnal kerül sor a fogyasztásra, érdemes a szivart egy kis méretű, légmentesen zárható dobozban, napfénytől védett, de nem száraz helyen tartani. Persze ebben az esetben sem ajánlott a túlzottan hosszan történő tárolás.
Humidort hány darabtól érdemes venni?
Véleményem szerint, amikor a szivarok száma meghaladja az öt szálat, már érdemes egy humidort beszerezni. Ezen mennyiség számára, megfizethető áron, igaz egyszerű kivitelű, de tökéletesen működő darabokat is lehet kapni.
Tudna mondani olyan márkát, amivel a legtöbb esetben nem nyúlhatunk mellé?
Sokan a kubai szivarokat felülmúlhatatlan fajtáknak emlegetik. Valójában nem erről van szó, hanem arról, hogy az ott termesztett dohányokból készült szivarok teljesen egyedülálló és összetéveszthetetlen aromákkal, ízekkel rendelkeznek. Ugyanakkor ez még nem feltétlenül jelenti azt, hogy az embernek a legjobb szivarfajtával van dolga. Vannak, akik számára a kubai változatok egysíkúak és unalmasak, miszerint nem kellően tartalmas vagy változatos az ízviláguk. Ez teljesen szubjektív.
Más országokban készült darabok esetében viszont nagyobb a lehetősége annak, hogy érdekesebb és változatosabb ízbeli élményeket tudnak produkálni.
Mexikói márkák: Alberto Turrent, Revolution, Te-Amo
Honduras: Carlos Torano
Nicaragua: Cain, Nub, Oliva,
Kuba: Herman Upmann, Hoyo de Monterrey, Partagás, Punch, Romeo y Julieta, Cohiba
Dominikai Köztársaság: Capadoro, Guillermo León, La Aurora, León Jimenes, M (La Maguana), VegaFina, Macanudo
Dohányboltban, esetleg interneten érdemes venni?
Magyarországon kizárólag olyan dohányboltokban érdemes szivarokat vásárolni, ahol azok szakszerűen vannak tárolva és az eladó ért is hozzájuk. Különben nagy a kockázata annak, hogy a drágán vásárolt szivar már régen kiszáradt, repedezett vagy akár el is tört, tehát teljesen élvezhetetlen. Olyan is előfordulhat, hogy a túlzott páratartalom miatt megpenészedik a portéka. Ezért a vásárlás előtt minden esetben kézbe kell venni a szivart és meg kell vizsgálni az állagát.
Magyarországon online és törvényes módon, kizárólag külföldi oldalakról lehet dohánytermékeket rendelni, kisebb nagyobb sikerekkel, az adott honlapoktól függően.
Hazánkban milyen a megítélése a szivarozásnak? Azért kérdezem, mert gyakran hallani, hogy a többi dohányostól megvető pillantásokat kapnak, vagy esetleg távozásra szólítják fel őket.
Erről nagyon nem tudok mit mondani, mert én egyedül és az erkélyemen, vagy egy rejtettebb padon szoktam szivarozni, arra való tekintettel, hogy a környezetemben lévőket még véletlenül se zavarjam, vagy ők engem. �
Azon ritka alkalmakkor, amikor az utcán, sétálgatás közben gyújtok rá, nagyon megnéznek a járókelők, szinte már zavaróan.
Az ismerőseim, barátaim és mindazok akik ismernek, gyakran kérdezgetnek a szivarozással kapcsolatban, ami állandó beszédtémaként szolgál. Így leginkább azt a választ tudom adni, hogy kíváncsiságot tapasztalok a környezetemtől.
További érdekes információt találhat a http://szivaros.blog.hu/ oldalain
http://nsppress.hu/egy-beszelgetes-a-szivarozas-muveszeterol/
