A dohánytermesztés egy szezonális és rendkívül élőmunka-igényes folyamat. A palántanevelés márciusban kezdődik, a dohánynövény betakarítása pedig az augusztusi és szeptemberi hónapokra tehető. A több évszázados múltra visszatekintő, tradicionális dohánytermesztési ágazat jelenleg is mintegy 20 ezer család megélhetését biztosítja Magyarország legelmaradottabb, és a munkanélküliség által leginkább sújtott területein. A szektorban dolgozók 80 százaléka Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében lakik, 90 százalékuk szakképzettség nélküli, 70 százalékuk nő és mintegy 50 százalékuk roma. A termőterületek megközelítőleg 94 %-a az alföldi térségben, ezen belül is elsősorban az észak-alföldi régióban található, ahol kiemelten fontos a foglalkoztatottság kérdése.

A dohánynövény betakarítása és szárítása utáni, következő lépés a fermentálás, melynek során a dohány alkalmassá válik ipari jellegű felhasználásra. Fermentálásnak nevezzük azt az erjedési-bomlási folyamatot, melynek során a termék elnyeri végső színét, állapotát és minőségét.

A dohánygyár a fermentálóktól vásárolja meg a gondosan előkészített dohányt, majd megkezdődik a végleges feldolgozás. A különböző dohányfajtákból egyedi dohánykeverékeket állítanak elő, melyből cigarettát, pipa-, illetve cigarettadohányt készítenek. A folyamat utolsó szakaszában a nagykereskedők értékesítik a kész dohányterméket az Országod Dohányboltellátó Kft. részére, aki azt a kiskereskedők megrendelései alapján továbbértékesíti feléjük.

Fontos kiemelni, hogy mind a vágott dohány, mind a cigaretta jövedéki terméknek számítanak így kereskedelmük és forgalmazásuk során szigorúbb szabályoknak kell megfelelni. Különösen igaz ez az elszámolással és a termék eredetével kapcsolatos előírásokra.

Magyarország azon országok közé tartozik, ahol a dohányvertikum minden eleme megtalálható, a dohánytermesztéstől és felvásárlástól egészen az értékesítésig.