A Széchenyi István kezdeményezésére létrehozott Köztelek az iparosítás, a magyar lótenyésztés és mezőgazdálkodás reformjainak bemutatását szolgálta, udvarán a kor modern, angol agrárgépeit állították ki. 1850-ben egy Mária Terézia korában épült földszintes kaszárnya és katonai kórház épületbővítésével itt nyitotta meg kapuit a Ferencvárosi Dohánygyár, mely később raktárakkal és gépházzal bővült. A még ma is álló Kinizsi utcai raktárépületet Berczik Gyula tervei alapján 1884-ben építették. A Dohánygyár falai között közel 1200 ember dolgozott. Többségében nők, akik kézzel sodorták a szivarokat. A fejkendős, hosszúszoknyás asszonyok párokban, egymással szemben ülve serénykedtek: egyikük a vágott dohánnyal tömött belső részt készítő „bábozó, másikuk pedig a finom erezetű leveleket hajtogató „fonó” feladatkörét teljesítette.
“Mentek, mendegéltek az Üllői út felé. Csónakos hátra maradt Nemecsekkel. Mikor Boka hátrafordult feléjük, mind a ketten a dohánygyár egyik pinceablakánál állottak, melyre vastag, sárga rétegben rakódott le a finom dohánypor. - Tubák! - kiáltotta vígan Csónakos, újra süvített egyet, és telegyömöszölte az orrát a sárga porral. Nemecsek szívből nevetett, a kis majom. Ő is odanyúlt, és felszippantott vékony kis ujja hegyéről egy kicsit a dohányporból. És tüsszögve vonultak végig ketten a Köztelek utcán, boldog örömet érezve e fölfedezésen.”