A szivarka leginkább a cigaretta és a szivar szerelemgyermekének tekinthető, hiszen mindkét dohánytermék legjellegzetesebb jegyeit magán hordozza. Nevezetesen a szivarka rudat körbefogó dohánylevelet illetve a cigarettára jellemző filtert.

A feltekert dohánylevelek füstölésének első eseteiről Kolombusz emberei készítettek feljegyzéseket, amikor 1492-ben Kubába füstölő indiánokkal találkoztak. Ekkor ismerték meg először a „tabacco”, azaz dohány kifejezést. Ez a szó azután keletkezett, miután többször sikertelenül próbálták megjegyezni két indián szót, a „tobago”-t és a „tobaca”-t. Az óhazában ebben az időben senki sem lélegzett be még füstöt, ezért ezt a jelenséget számos legenda kísérte furcsa emberekről, akiknek füstölög a fejük.

A dohányzást Jean Nicot, a francia portugál nagykövet honosította meg Franciaországban, majd ezen országon át jutott el a dohányzás Olaszországba is, bár ekkoriban a szivarozás még csak a gazdagok számára volt elérhető. Később róla nevezték el a dohányban található nikotin nevű vegyületet.

A szivarka eredetileg a cigaretta magyarosított neve volt. Vörösmarty Mihály alkotta meg a "szivar" szót a korábbi "szipa" helyett. Ezt fejlesztették tovább, és a kis cigaretta tehát a szivarka lett. A szó valójában az spanyol Cigar - Cigarillo (szivar, szivarka, kicsi szivar) páros fordítása, mely a hagyományosnál jóval rövidebb és sokkal vékonyabb szivart jelöl, de ennél a belső dohánytartalom mellett a külső borítás is valódi dohánylevél.