A szivargyárosok 1955-ben annyi szivart adtak el (hatmillió darabot), mint egy negyed század alatt még soha. A szivar kétségtelenül a férfiasság hathatós és hozzáférhető szimbóluma; egy tízcentesért hathatósabbat már igazán nehéz volna kapni. Ha a férfiak kanmurira gyűlnek össze, ahonnan a nőket kizárják, mind rágyújtanak egy testes szivarra, még az is, aki alig tudja visszatartani görcsös köhögését.
A szivar, lelkünkben, a férfias nyerseség szimbóluma:
a gengszterek és szőrösszívű bankárok kedvelik. A Young and Rubicam hirdetővállalat egy mélységi tanulmánya során megállapította, hogy a fiatalok csak szorongva gyújtanak szivarra, feltehetőleg mert az az érett férfiasság szimbóluma, s ők felvágásnak érzik. Egy chicagói hirdetővállalat (a Weiss and Geller) viszont arra a megállapításra jutott, hogy a szivar egyaránt vonzza a nagyon erős és az alapjában véve gyönge kis embereket. A szivar ugyanis hozzásegíti a kis embert, hogy nagynak érezze magát. Ha egy újdonsült apa szivarral kínálja a barátait, ennek igazi jelentése, egy mélységi tanulmány szerint, hogy szétkukorékolja a világba: − Idesüssetek! Ki vagyok én? Gyereket csináltam!
A szivar kétségtelenül a férfiasság hathatós és hozzáférhető szimbóluma
És ha egy férfi udvariasan megkérdi a társaság hölgytagjait, hogy szabad-e rágyújtania egy szivarra, őszinteségét nem kell nagyon komolyan venni. Tulajdonképpen férfiasságát szeretné csak azért is bebizonyítani. Mert mint Edward Weiss mondja: − Nagyon is jól tudja, hogy bebüdösíti a szobát.
Mr. Weiss akkor keveredett bele a szivar szimbolikus jelentésének kutatásába, mikor egy szivarreklám – ragyogó mosolyú nő kínál szivarral férfiakat – fordítva sült el. Weisst fölkérték, hogy végezzen mélységi elemzést a kudarc okának kiderítésére. Az eredmény: a férfiak azért szivaroznak, hogy azzal a férfiasságukat fitogtassák, s élvezik a gondolatot, hogy a nőknek nem tetszik. Minden olyasmi, ami ezt cáfolni látszik, a szivarozás főokától fosztja meg a férfit.
Mégis úgy fest a dolog, hogy a szivargyárosok, Mr. Weiss figyelmeztetése ellenére, igyekeznek valahogy belevonni a képbe a nőket is. Megvan rá az okuk. A szupermarketben a nők vásárolnak, s talán rá lehet venni őket, hogy fogjanak egy marék szivart, s vigyék haza a férjüknek. Az asszonyok ilyen impulzív szivarvásárlásában az amerikai szivargyárosok akkora üzleti fantáziát láttak, hogy 1956-ban 200 000 dollárt fordítottak egy Apák napjára időzített reklámkampányra, amelynek témája a férje szivarozását helyeslő asszony volt. Újságjelentések szerint az Amerikai Dohányzáskutató Intézet „rajta tartja a szemét” a női vásárlón, s mozgalmat akar indítani, hogy összebékítse a szivarozás szokását és a jómodort.
A szivarozást tehát – csak hogy több szivart adhassanak el – igyekeznek megfosztani férfias jellegétől.
Az indítékelemzők kezdik fölismerni, hogy minden áru mást jelent a férfiak és mást a nők szemében. E fölismerés már igen korán lehetőséget nyújtott az indítékelemzőket foglalkoztató kereskedőknek, hogy pontosabban fogalmazzák meg és pontosabban juttassák célba felhívásaikat.
