Minden társadalomnak szüksége van legalább egy gyűlölt kisebbségre, melynek nyilvános szidalmazásával, megszégyenítésével és jogfosztásával pótolhatatlan élményt szerez magának. Magyarországon ilyenek voltak a negyvenes évekig a zsidók, helyüket az ötvenes években a kulákok vették át, ezt a szerepet ma jobb híjján a cigányok és a homokosok töltik be. Mocskolásukkal az italkimérések népe életének kudarcaira valamint a fehérbor árának emelkedésére válaszol. E csoportok gyűlöletének azonban csekély a sportértéke, így az erkölcsileg és intellektuálisan kevés úriember számára vállalható.
A nyugati civilizáció urbánus értelmiségének új parazitája a dohányos. „Megmérgez bennünket, megmérgezi gyermekeinket.” „Undorító, büdös és visszataszító, jellemgyenge ember.” „Rengeteg pénzébe kerül az egészségügynek, amit persze majd nekünk kell állni.” A goebbelsi retorika bármely eleme bátran alkalmazató a parazitával szemben, a cigisdoboz felülete pedig kiváló platform a fenyegetések számára - ha nem a nikotin, majd a halálmantra megágyaz a ráknak. A közutak életveszélyesek, hogyhogy senkinek nem jut eszébe a slusszkulcs elfordításakor balesetek képeit felvillantani a sofőröknek? Hogyhogy nem hangzik el egy beépített hangszóróból, hogy „Ön a személygépkocsi üzemeltetése során meghalhat, megölhet másokat, vagy elveszítheti végtagjait.”
A dohányost az állam extrém mértékű adóval sújtja: friss hír, hogy a cigaretta ára újabb háromszáz forinttal emelkedik. Egy átlagember egy átlagfizetésből ezután száz doboz cigit tud majd venni. A bejelentést mindenki kaján mosollyal fogadja. A gátlástalan lehúzással szemben a dohányosok sem mernek kiállni. Megtanulták és elfogadták, hogy másodrendű állampolgárok. Ha alkoholisták lennének, olcsóbban megúsznák, hiszen az ivászat nemzeti szenvedély, a dohányzás azonban pestis. A tüdőszanatórium drága.
Ennyi erővel akár be is tilthatnák a dohány forgalmazását, ez azonban nem fog megtörténni. A dohányos korábban hal, mint mások, úgyhogy miután az állam lehúzta a pénzét, a nyugdíját is megspórolja. Persze elég hamar bekerül az egészségügyi rendszerbe, de oda előbb-utóbb úgyis mindenki bekerül. Mi pedig maradjunk annyiban, hogy a dohányos az ezerháromszáz forintos dobozonkénti árral meg az egész életén át fizetett TB-hozzájárulással busásan kifizeti azt a kórházi ágyat, amit olyan divatos irigyelni tőle. Szíves örömest fosztja ki a hatalom, ő a legnagyobb balek, miközben ő az ideális irritációs objektum, ha gyűlölni, megvetni vagy okolni kell. Nem mondunk le sem a pénzéről, sem a megszégyenítéséről. Ő a modern zsidó.
Érdemes a kommenteket is elolvasni!:))))
