A környezeti tényezők, az éghajlat, a talaj, a termőkörzet és a kezelési mód hatására – elég hosszú idő alatt – egymástól jól megkülönböztethető tulajdonságokkal rendelkező dohányfajták jönnek létre. Ez a folyamat a fajtaelkülönülés. A fajtaelkülönülés alapján megkülönböztetett típusokat ökotípusoknak nevezzük.
A keleti dohányok termőterülete jellemzően a Földközi-tengert környező országokban van. Előnyös tulajdonságaik: kellemes, jellegzetes íz és aroma, alacsony nikotintartalom, jó égőképesség, finom szövet, vékony erezet, szép szín.
Dohánykeverékekben használják a gyártmány aromájának, ízének javítására, nikotintartalmának csökkentésére. Ezeket a dohányokat-a termelő országok sajátos domborzati viszonyai miatt- nem csak sík vidéken, de még a hegyek magasabb lejtőin, 1000 m körül is termesztik.
A "félkeleti" dohányokat a növekvő kereslet hívta életre: a keleti dohányokat elkezdték olyan területeken is termeszteni, melynek klimatikus viszonyai és talaj adottságai nem elégítették ki a dohány igényeit. Másrészt keresztezni kezdték őket helyi dohányfajtákkal, így kialakultak a "félkeleti" dohányok. Az eredmény: vékony szövetű, világos színű, nagyobb levelű, gyengébb aromájú és magasabb nikotintartalmú (1,5-1,8%),de karakteres dohányok.
A világ dohány-termőterületének nagyobbik részén (több mint 50%-án) a nagy levelű, világos cigarettadohányokat termesztik. Ezen belül a legfontosabbak a Virginia államból származó Virginia fajták és a hozzájuk tartozó típusok.
A Bright Virginia dohány az alapja a világon elterjedt számtalan Virginia típusnak. Rendkívüli elterjedtségét kielégítő termőképességének, jó gyártási tulajdonságainak és kiváló szívási minőségének köszönheti. Nikotintartalma 1-1,5%,főfüstjének kémhatása savas. A blend cigaretták keverékében ez a dohány 30-60%-ot tesz ki.
A nagylevelű barna dohányok legismertebb nemzetközi fajtája a Burley dohány. Gyenge minősége miatt eredetileg csak olcsó pipadohányok gyártására használták, de a II. világháború blokádja alatt rákényszerültek a keleti dohányok pótlására. Ekkor fordultak a dohánygyárak a nagy terméshozamú Burley felé így lett a blend cigaretták másik fő keverékalkotója.
Alacsony oldható szénhidráttartalmát pácolással növelték, magas fehérjetartalmából adódó kellemetlen illatát előbb illatosítással, majd különleges hőkezeléssel csökkentették. Lúgos dohány – főfüst pH-ja lúgos – emiatt a füst nikotintartalmának egy része szabad formában fordul elő. Ezért erősebb, magas nikotintartalmú.
