1893. április 25-én az Eger című hetilap tudatja: "Wekerle Sándor miniszterelnök, mint magyar királyi pénzügyminiszter, hiteles forrásból vett értesülések szerint legújabban ismét megígérte, hogy a jövő évi budget-ba egy Egerben felállítandó dohánygyár költségeit is okvetlenül fel fogja venni." Ugyanez a lap júniusban már

arról tudósít, hogy "...az Egri Dohánygyár munkásnőinek összeírását a városi hatóság a múlt héten megkezdte. Az eddig jelentkezett munkásnők száma a 600-at haladja. 

Az összesítés még mindig folyamatban van, az illetők jelentkezhetnek a városi hatóságnál." A Magyar Királyi Dohányjövedék Igazgatósága 1894. január elején Graenzenstein Bélát, a pénzügyminisztérium államtitkárát Egerbe küldte, hogy a városi vezetőkkel a felépítendő gyár helyéről tárgyaljon. Megállapodtak, hogy a munkásnőket a Korona Szállóban oktatják majd. 1894. május 21-én debreceni és szegedi dohánylevelekkel megindult a szivargyártás a szálló termeiben. Ideiglenes helyen, átmenetileg kihelyezett oktatókkal, kísérleti jelleggel készült a szivar Egerben. 1894 májusában még csak néhány asszony dolgozott a szálló átalakított termeiben, de a szeptember 25-i Egri Híradó vezércikke már azt adja hírül, hogy "a célszerűen beosztott és berendezett helyiségekben alig pár hónapnyi kezdés után több mint 120, jól beoktatott munkásleány és megfelelő férfimunkás sürgölődik...”

1894. december 11-én Rónai István jövedéki tiszt tudatta a város polgármesterével, hogy a szervezőmunkát elvégezte, és májustól decemberig 120 alkalmazott 250 mázsa dohányból 2 millió szivart készített. A rákövetkezendő évben már 5,2 millió szivar készült. 1895. január 30-án a városi képviselőtestület megszavazta, hogy a felépítendő gyár részére szükséges területet a vásártér felső részén átengedi.

A századfordulón napi 10 óra volt a gyári munkaidő, a fizetett szabadság ismeretlen fogalom volt. Sok volt a gyermekmunkás, egy 1899-es adat szerint 91 gyermek dolgozott a gyárban, közülük kilencen 12 év alattiak. Az egyik munkásnő visszaemlékezésében elmondja, hogy 1898-ban szegődött el a gyárba, tizenkét évesen. A szivarosztályon két alakminta-dobozt kellett a székére tennie, hogy felérje az asztalt. A munkaidő reggel 6-kor kezdődött, aki késett, fordulhatott is vissza, aznap nem dolgozhatott. Az asszonyok a házimunkát este és éjjel csinálták,  mosni is akkor jártak ki az egri melegvízre, a "lötyögőre".

Időközben a készletjelentések változásokról árulkodnak: a gyártmányraktár tele van, a szivar kiment a divatból és a dohányáruk piacán a cigaretta lett az úr, így átszervezések kellettek ahhoz, hogy a gyár fennmaradhasson. 

A szivarkészlet apasztása érdekében csökkentették a Cigarillos árát. A Dohányjövedéki Központi Igazgatóság (Bp, Iskola utca 23.) végül áldását adta a cigarettagyártás megkezdésére. Mivel ehhez gépeket nem kaptak, így kézzel készítették a cigarettákat, kis túlzással egy darab elkészítése tovább tartott, mint amennyi idő az elszívásához kel

1936-ra napi 450,000 Levente és Dráma márkájú kézi töltésű cigaretta hagyta el a gyárat. Összehasonlításként: ezt a napi mennyiséget akármelyik fővárosi gyárban két cigarettagyártó gép könnyen megtermelte. Gépesítették a dohány felvágását, a cigarettahüvely készítését, ragasztását, darabolását, egy gép napi hatvanezer hüvelyt készített. 

A cigaretta töltése "egyiptomi módra" történt, azaz kézzel. Az elnevezés valószínűleg az 1832-es török-egyiptomi háborúból származik, amikor az egyik katona pipája eltört és a dohányt a puskapor behelyezésére szolgáló papírhüvelybe töltötte. Ez lehetett a cigaretta eredete.

A Felvidék visszacsatolását elrendelő I. bécsi döntés mozgósította a dohányipart is: piacra került Egerből a Felvidék cigaretta 25 szálas kiszerelésben, de csak 24 darabot tartalmazott a doboz, 1 Pengő 30 fillérért. 

A 25. szivarkát egy elismervény helyettesítette, amellyel a dohányjövedék nyugtázta, hogy a doboz vásárlója a huszonötödik szivarka árát a "Magyar a magyarért" akció javára fizette be. 1838-ban a gyár egyáltalán nem termelt szivart, viszont 95 millió cigaretta készült kézi munkával, ez az országos termelés 3,7 %-át adta.

A háború kitörése után hadiüzemmé nyilvánították a gyárat, a munkaidőt a front cigarettaszükséglete szabta meg. A 8 órás műszak normája 1500 db Levente volt fejenként, azaz percenként több mint 3 cigarettát kellett megtölteni kézi módszerrel. Ez egészen 1940-ig ment így, amikor öt szivarkagyártó gépet kapott az üzem. Feldolgoztak naponta 20 kg külföldi és 1730 kg belföldi dohányt, amelyből napi egymillió Levente és százezer darab Vegyes Külföldi, illetve Faintos szivar készült napi 38.000 Pengő értékben.

A háború végén elkezdték helyreállítani a szovjet katonai parancsnokság alá került gyárat, és Vpirjod (Előre) elnevezésű cigarettát készítettek a szovjet hadsereg számára. 1945 nyarán új magyar cigarettát kezdtek készíteni Egerben Béke elnevezéssel, ennek visszhangjaként a szovjetek június 27-én a gyárat átadták a polgári termelésnek. 

1946-ban ünnepelte a gyár az 50. évfordulóját, erre külön alkalmi cigarettát is készítettek. 1949-től önálló állami vállalat lett az Élelmezésügyi Minisztérium Dohányipari Igazgatóságának fennhatósága alatt. A gyár egyre nagyobb szerepet kapott az ország ellátásából Kossuth, Terv, és Munkás cigarettával, 470 milliós éves termelésével a piacra kerülő cigaretták 6,4 %-át állította elő.

Az 1950-es évektől nagyarányú gépesítési hullám kezdődött. Első lökésként az óbudai gyár bezárása után áttelepítették az ottani gépeket. 1953-tól a szivargyártás gépesítése is elkezdődött. Folyamatos fejlődés indult a gyárban, bár a dohány előkészítése 1934. óta alig változott. A cigaretták dohánykeverékéhez az asszonyok 8-12 fajta dohányt köralakban helyeztek el, és a különböző fajtájúakat arányosan, a levegőbe magasan feldobva a kör középpontja felé hullajtották. 

Ezt a műveletet repülő keverésnek nevezték. 1958-ban 14 millió cigaretta fogyott az országban, ebből Eger 11 %-ot mondhatott magáénak évi 1,7 milliárdos termelésével, ez 1964-re 2,5 milliárdra emelkedett, bár a piaci részarány nem változott, a többi gyár termelése is nőtt.

1965-ben beindult a filteres cigaretták gyártása, amikor bezárták a Lágymányosi Dohánygyárat. A korszerűnek mondható filteres cigarettákat gyártó gépparkot áttelepítették Egerbe, és az ottani gyárat választották a filteres cigarettagyártás központjának.

Ezzel egy 1971-ig tartó fejlesztési hullám vette kezdetét. A filtergyártással új üzemrész jött létre, és ez előrevetítette a papírfilterek viszkózfilterekkel való felváltását is. 

Az előkészítést kivéve szinte újra kellett tanulni az egész technológiát, és a gyártáson átállni a filter nélküli ovális vagy "lapos" cigarettákról a kör keresztmetszetűekre, sőt ezt bevezették egyes filter nélküli fajtáknál is. A csomagolás is megváltozott, az egy rétegű papír helyett háromrétegű - alufólia, címjelzék, celofán - borítást kaptak a csomagok.

1971-ben, az egri gyár 75. évfordulójának évében megszűnt a Dohányipari Nagyvállalat, az Egri Dohánygyár a MÉM Dohányipari Vállalatok Trösztjének önálló vállalata lett. A tröszti szervezet hét önálló vállalatból és a Debreceni Dohánykutató Intézetből állt. A hét vállalat a dél-dunántúli és nyíregyházi dohányfermentálót, az egri, debreceni, pécsi, sátoraljaújhelyi dohánygyárat és a Dohányértékesítő Közös Vállalatot foglalta magába. 1971-ben, a IV. ötéves terv keretében meghatározta a gyár a célkitűzéseit: könnyű, blend típusú termékek bevezetését tervezték, a hagyományosnak számító 67 mm-es cigarettahosszt 80 illetve 85 mm-esre kívánták növelni a csomagok korszerűsítése, a gyűjtőcsomag (10 darabos karton)  és az acetátfilter bevezetése mellett.

1972-ben Debrecenben Dohányipari Szakközépiskola nyílt, kihelyezett tagozattal Egerben is megindult az oktatás. Elkezdődött a Golden Smart cigaretta gyártása az Austria tabakwerke licence alapján. Egy új márka bevezetése nem tűnik különösebben érdekesnek, de ez azt jelentette, hogy az egri gyárat, technológiáját, szakembereit alkalmasnak ítélte és kiválasztotta egy nagyhírű európai vállalat nyugati színvonalú cigaretta gyártására. 1973-ban az egri gyár bemutató üzem lett, kiemelkedett a megye többi vállalata közül, ennek is köszönhető, hogy egy év múlva felkereste a gyárat a világhírű Philip Morris. Az első PM licencig sem tétlenkedett a gyár, a gyártmányfejlesztő laboratóriumok és a Dohánykutató Intézet létrehozott egy igen alacsony, 1 mg alatti nikotintartalmú cigarettát. 

A korszerű megjelenésű, a Golden Smart és a Fecske közti minőségű és árú, korszerű füstszűrővel ellátott könnyű termék Helikon névvel 1976 februárjában került piacra 85 mm-es hosszal, 10 Ft-os áron. Ez épp a kellő időben került a boltokba, hiszen a Helikon lett az Egri gyár legmeghatározóbb márkája. 1976-ban még nem volt jelentősége annak, hogy melyik márka melyik gyár javára van bejegyezve az Országos Találmányi Hivatalban. 

Minden gyár mindenféle márkát gyártott, ha a technológiája lehetővé tette. Volt egri és debreceni Symphonia, egri és pécsi Fecske is. 1976-ban az összfogyasztás 57%-át adták a filteres cigaretták, ennek fele Symphonia volt, bár 1973 óta jelen volt a piacon a pécsi gyár Sopianae nevű nagyhatású filterrel ellátott cigarettája is. A Helikon a könnyű nikotintartalmával beletalált egy még csak éppen nyíló résbe a piacon, de ott hosszú időre biztos helyet vívott ki magának.

1978-ban a Philip Morris a Marlboro gyártására licencszerződést kötött a magyarországi Dohányipari Vállalatok Trösztjével és a Monimpex Külkereskedelmi Vállalattal. Ez mérföldkő volt a magyar dohányipar történetében. 

A Marlboroból adták el a legtöbbet a világon, 1957-től jelen van Európában, először Svájcban, Angliában kezdhették el gyártani. 1960-tól Nyugat-Németország, 1962-től Olaszország, 1963-tól Ausztria is kapott licencszerződést. A márkához az alapanyagot a PM adta, 85 mm-es hosszal, 20 mm-es acetátfilterrel készült, háromrétegű puha csomagolásban került a piacra.

Újabb gyártmányfejlesztés keretében megjelent a keresztáramú filterrel ellátott Super és Novus márka, ezek azonban rövid életűek voltak, a fogyasztók nem kedvelték meg a "lyukas" cigarettát. 1981-ben a gyár saját kezdeményezésére újabb licencszerződést kapott a PM-tól, és 1981. karácsonyán a boltokba került a Multifilter 34 Ft-os áron. 1985-től önállósultak a gyárak, a márkákat felosztották köztük. Pécs igényt tartott a saját fejlesztésű Sopianae-ra, Debrecen a Symphoniára, Sátoraljaújhely a filter nélküli cigarettákra, Eger a Fecskére, Románcra. 

A védjegyek elosztása szinte találomra történt adminisztratív úton, így történhetett, hogy olyan fontos cigaretták, mint a Fecske vagy a Symphonia annak ellenére került más gyárak nevére, hogy fejlesztésükben az egri gyár számottevően részt vett. Ennek veszélyességét csak a privatizáció időszakákban élték meg a gyárak, a piacvezető márkák más gyárakhoz kerültek. 

A dohányzási szokások megváltoztak, a szivarfogyasztás drasztikusan lecsökkent, a szivargyártás hanyatlani kezdett.

Elérkezett a privatizáció időszaka. A gyár további fennmaradásához jelentős beruházások kellettek, erre a Magyar Államtól nem számíthatott. A Vállalati Tanács 1991. április 5-énkötelezettséget vállalt, hogy rövid időn belül elhatározza társasággá, kft-vé alakulást és elfogadja a Philip Morrist tulajdonosként. Az előállított cigaretták 65%-a licenc alapján készült, így a gyár ki volt szolgáltatva a licencpartnereknek. Az így előállított Sopianae kötötte le a gyár termelésének a felét. Ha ettől a gyár elesik, nincs olyan saját hazai márka, amivel versenyképes maradhat. 

A Vállalati Tanács elfogadta a PM 100 %-os tulajdonossá válását. Az egri gyár piaci részesedése 1991-ben 8% volt. A PM elérte a Sopianae korlátozott ideig tartó, fokozatosan csökkenő volumenű gyártásának jogát, de ez csak arra volt elég, hogy időt nyerjen a gyár és új, saját termékekkel pótolja a kiesett kapacitást. Ez a szükség hívta elő a Helikon új arculatát, a keménydobozos Marlborót és a Toldi cigarettát. A piaci részesedés öt év alatt 8-ról 30%-ra emelkedett.

Minden fejlesztés és elért siker ellenére a tulajdonos PM 2005-ben úgy döntött, hogy bezárja egri gyárát, és az itteni márkákat külföldi üzemeiben  fogja gyártatni. 111 év után befejeződött Egerben a dohánygyártás.

forrás és fotó. dohanymuzeum.hu