Szivar Szivarok Szivarozás

Szivarozok tehát vagyok!

A szivar minden részletében szertartások tömkelege

A bor élvezete hasonlítható leginkább a szivarozáshoz…

2018. április 10. - Cigar Man

a_szivar_minden_reszleteben_szertartasok_tomkelege_1.gif

A szivarozást (nem úgy,mint a dohányzást) az ízekkel, a rituálékkal, a szabadon áramló gondolatokkal köthetjük össze. Ha így nézzük, akár párhuzamot is vonhatnánk a zene és a dohányzás között. De ez a párhuzam nem lenne tökéletes, mert a zene teljesen ember által létrehozott dolog, viszont a dohányzás – és még inkább a szivarozás – a természet és az ember csodálatos, hibrid keveréke. 
Így inkább a bor élvezete hasonlítható leginkább a szivarozáshoz…

Ha már összehasonlítás, célszerű szétválasztani a dohányzáson belül a cigarettát és a szivart. A cigaretta gyors, azonnal kézre álló, egyszerű dolog. Előkapja az ember, meggyújtja, elszívja és eldobja. Ennyi. Instant élvezet. Ezzel szemben a szivar egy teljesen más világ. Ott kezdődik, hogy már a tárolása is odafigyelést és egy kis hozzáértést kíván. A meggyújtása, elszívása, de még az eloltása is. Szivart ugyanis sosem nyomunk el, megvárjuk, amíg kialszik magától!

 

Mint láthatjuk, a szivar minden részletében szertartások tömkelege. Nem is lehet elkapkodni. A szivarozó ember nem türelmetlen, nem kapkod ide-oda. Inkább kivárja a megfelelő pillanatot, hogy aztán háborítatlanul és teljesen kiélvezhesse a rá váró nagyszerű pillanatokat. Márpedig abban nincs hiány. Mint látjuk, éles a kontraszt tehát a cigi egyszerűsége és a szivar összetettsége közt.

Először is, van neki íze. Ez egy kezdő szivarosnak nem tűnik föl talán elsőre, de egy tapasztaltabb már pár pöfékelés után meg tudja mondani, hogy honnan származik az adott szivar. Minden szivarnak más és más íze van, és olyan összetett ízvilág tárulkozik ki előttünk, amit el sem tudunk képzelni, amikor ránézünk egy szivarra.

a_szivar_minden_reszleteben_szertartasok_tomkelege_2.jpg


Pedig már ez is meghatározó momentum. A szivarok nagy része már első pillantásra is magukkal ragadják az embert. Rengeteg nem dohányzó hölgy is elragadtatással tekint egy-egy szál szivarra, mondván: milyen szép. Semmi mesterkéltség, csak úgy egyszerűen szép, ahogy a természet a dohánylevelet adta. Arról nem is beszélve, hogy a jól elkészített és helyesen tárolt szivarnak a tapintása is kellemes.

Ezen kívül, az egyedi ízeken túl, minden szivarban érezni a dohányültetvényt simogató napfényt és szelet, a Karibi-térség hangulatát, a dohánnyal foglalkozó emberek nehéz és szorgos munkáját, a szivar fiatalkorát. 

Mert a szivarnak élete van. Ezt érezzük is, amikor kifújjuk a füstöt, és nézzük, ahogy gomolyog az ég felé. A szivar egész életében erre a percre készül. Hogy örömöt okozzon nekünk…

Amellett, hogy a szivarkészítés óriási szaktudást igényel, mindegyik területnek megvannak az olyan sajátos környezeti adottságai, mint a megfelelő hőmérséklet vagy páratartalom és azok az adott dohányültetvényre, termőtalajra jellemző sajátos vonások, amelyek az adott területről származó szivarok egyedi ízvilágát adják. A töltelék-, kötő- és borítólevélből összetevődő szivarok alkotólevelei a legtöbb esetben nem is egy helyről származnak.

A legjobb minőségű szivarok Kuba, Dominika,Mexikó, Honduras, Nicaragua és Brazília területéről érkeznek, a világ legfinomabb borítólevelét pedig az amerikai Connecticutban termesztik.

A hamisítatlan, természetes alapanyagokból készülő szivarok gyártásának két legfontosabb része az érlelési folyamat, az úgynevezett fermentáció, és a kézi sodrás. 

Az érlelés során a dohányleveleket először három hónapig 20 C-fokon, majd megforgatásuk után 50 C-fokon, több hónapon keresztül „izzasztják” azért, hogy a levelek illata, aromája és íze intenzívebbé váljon. Az érlelődés azért is fontos, mert a levelekből ilyenkor minden szennyeződés kicsapódik, a nikotin, a kátrány és a savtartalom pedig jelentősen csökken. A fermentáció végeztével a dohányt újra gondosan átválogatják, felcímkézik, és raktárakba érni szállítják. Ezután következik a szivarkészítés legfontosabb része, a sodrás. 

a_szivar_minden_reszleteben_szertartasok_tomkelege_1.jpg

A hiedelemmel ellentétben a legjobb kubai szivarokat nem szűz leányok sodorják a combjaik között, hanem a sodrómester, aki hat évnyi gyakorlat után sajátítja el a szakma csínját-bínját.

Álmaink szivarjának megtalálása után mindenképpen kellő időt fordítsunk annak elfogyasztására. 
A vágáshoz speciálisan erre tervezett dupla guillotine-t, vagy szivarfúrót használjunk, meggyújtásához pedig cédrusfagyufa, illetve gázöngyújtó a legmegfelelőbb. A kupak eltávolítása után a szivart kézbe vesszük és a láng fölé tartva addig forgatjuk, amíg az teljesen át nem izzik. Ezután szánkba véve egyetlen szippantással az egészet életre keltjük, majd kiélvezzük az elénk táruló ízvilágot.

 
A kézi sodrású szivarok körülbelül két hét alatt teljesen kiszáradnak, ezért tárolásukra szigorú szabályok vonatkoznak: azokat párásítással, előírt hőfokon kell tartani. Ha nincs otthon humidor (speciálisan szivar tárolására szolgáló cédrusfa doboz), akkor 20 C-fok körüli hőmérsékleten, 65-75 százalékos páratartalom mellett lehet minőségüket a leghosszabb ideig megőrizni.”

Az étel és bor párosítás mellett kísérleteztünk a szivar-bor párosításával is.
Érdekes élmény volt…kíváncsiak vagytok rá, hogy melyik volt a nyerő páros?

Egy jó tanács: mindkettővel óvatosan

 

Írta: http://norabora1818.com/

 

 nora_bora.jpg

norabora

A bejegyzés trackback címe:

https://szivarom.blog.hu/api/trackback/id/tr2113823412

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.