Az első dohányültetvények megjelenéséről nincsenek adatok, de a történészek azt feltételezik, hogy, Kr. e. 5000 körül kezdték el először használni a dohányleveleket, mégpedig gyógyászati célból, illetve rituális kellékként. A törzsek életében meghatározó események alkalmával gyújtották meg a száraz leveleket, bódító füvekkel elkeverve pedig a vallási szertartások során bizonyult hasznosnak, mivel segített a transzállapot elérésében.

A modern szivarkultúra megértéséhez azonban nem kell ennyire visszanyúlni az időben, elég, ha Amerika felfedezésénél kezdjük, ugyanis Kolumbusz Kristóf és legénysége érdekes tüneményről számolt be, miután partot értek Kubában. A felfedezők „füstöt ivó” bennszülöttekről emlékeztek meg úti beszámolójukban, amely talán az első dohányzásra való utalás a történelemben. Kolumbuszék sok minden más mellett dohánylevelet is vittek magukkal haza, a spanyoloknak köszönhetően pedig a különleges növény Portugáliába és Franciaországba is eljutott, ahol Jean Nicot ismertette meg a felsőbb köröket a dohánnyal.

Miután Medici Katalin migrénes fejfájását sikerült vele elmulasztani, népszerű gyógyászati eszköz lett, bár már ekkor is volt, aki az ördög leheletének tartotta. Eleinte csak az arisztokrácia számára volt elérhető, de a 17. században egyre népszerűbb lett az alsóbb osztályok körében is, ami nem nyerte el a gazdagok tetszését, hiszen addigi privilégiumuktól fosztották meg őket. Popularizálódásával párhuzamosan gyógyszerből lassan élvezeti cikké vált, amelyet az urak külön erre a célra létrehozott szalonokban fogyasztottak.