Dirk Seyfried 2012 májusában csatlakozott J. J. Fox csapatához, és gyorsan rádöbbent, mennyire élvezi a szivarokkal való munkát és a boltot is. Kubai továbbképző túrája alatt döntötte el, hogy elvégzi a Higher Certificate Masters of Habanos kurzust, melyet 2014 novemberében fejezett be. Jelenleg a St. James streeti J. J. Fox-ág menedzsere, és rendszeres szivarozó is egyben.
Kedvencei között a Montecristo Petit Edmund-ót, a Ramon Allones Specially Selected-et és a Gurkha Cellar Reserve Koi Perfecto-t találjuk. Elmondása szerint szivarjait, ha teheti, egy pohár jó rum társaságában élvezi, és néha akkor is elővesz egy pohárral, ha épp nem tehetné.
Szivarozási szokásaid legalább olyan jól árulkodnak a karakteredről, mint az öltözéked vagy a testtartásod. Habár az egyéniség nem tűr béklyót, bizonyos alapelveket már érdemes azelőtt figyelembe venni, hogy szivarunkat egy cédrusszállal meggyújtanánk.
Gondolj az eseményre, ahol pöfékelnél
Mielőtt vásárolnál, gondold végig, hogy hol töltöd majd a füstben gomolygó, ízletes perceket. A szivarozás szertartásos rítusából adódóan a rohanás nem fér bele. Tegyük fel, hogy épp egy nyélbe ütött üzletet ünnepelnél, és az élményt a barátaiddal is megosztanád, akiknek esküvőjük lesz a közeljövőben. Két legyet üthetsz egy csapásra, ugye. Ilyen helyzetben érdemes valami lágyabb aromájú modellt választani, mert kezdők is akadhatnak a társaságban. Méretre pedig akkorát, amit körülbelül 20 perc alatt egyharmadnyi hosszra lehet szívni. Máskülönben egy mocskosul mérges menyasszonnyal is számolhatsz.
Nyugodtan kérdezz a szivar történetéről
A szivarszakértő imád beszélni az általa forgalmazott vagy kedvelt brandek történelméről. Ha a története eleinte olyan unalmasnak tűnne, mint amit még suliban a múzeumlátogatásokon kellett valahogy túlélned (bár kétlem), akkor is csak figyelj és tanulj. Olyan érdekes infókkal gazdagodhatsz, amikkel bármikor színesítheted a hömpölygő füst árnyékában folytatott, modoros beszélgetéseket barátaiddal, üzletfeleiddel.
Keresd a csomót
Ha már tudod, melyik modellt szeretnéd megkaparintani, akkor ideje szemrevételezni a sodormányt. Először is győződj meg róla, hogy a burkolólevél ne legyen se túl száraz, se túl nedves, és hogy a szivar ne legyen eldugult, angolosan plugged. Ez akkor fordul elő, ha a szálat túl feszesre sodorták. Akármilyen csomót is érzel a szivarban, biztos lehetsz benne, hogy a szivarozási élményedet rontani fogja.
Ne szaglászd végig a szivart
“Sokan gondolják úgy, egy szivart hosszában kell végigszagolni, hogy meggyőződhessünk az illatáról. Ezt talán a filmekben látják az emberek.” Hasonló szituációban Dirk valószínűleg pulóvert köt a szemöldökéből, mondván, az emberek csak a burkolólevelet ormányozzák serényen, az pedig nem árulkodik az igazi aromáról. Hogyan támadj helyesen?
“A szivar talpát kell megszagolnod, hogy a szaglóidegeidnek esélye legyen a teljes aromát megismerni.”
Ne siess
Rohanó világban élünk, de Dirk szeretné, ha picit visszafognánk magunkat. “Mikor a mintaszobába viszem az ügyfeleimet, a legtöbbjük úgy rohan, mintha egy cigivel volna dolga. Gyalázat! Ha az első hamu lepottyan, akkor tudod, hogy túl gyors a tempó. Ha kúpszerű formát látsz a szivar végén, le kell lassítanod.”
Most pedig térjünk rá arra, mire érdemes figyelned vásároláskor.
Látvány
Döntsd el, hogy a szivar mérete, formája és színe megfelelő-e számodra. A vizuális mustra során az is kiderül, hogy hogyan tárolták a szivart. A sima, nagy erezet nélküli, foltmentes burkolólevélbe sodort modellek szolgálnak mércéül. Habár az apróbb pontok miatt nem érdemes aggódnunk, a méretes, zöldes klorofillfoltokat és azok tulajdonosait kerüljük. Ez a silány levélkezelés eredménye. Na de, mi a helyzet az apró, fehér penészfoltokkal? Az érlelődés során előfordul, hogy fehér virágzásba kezd a burkolólevél, de ez csak akkor ad aggodalomra okot, ha a foltok ellepik a szivart. Amennyiben apró lyukakat látsz a levélen, a szivart inkább felejtsd el. Kuka. Ellenben a többi szálat nézd át abban a dobozban, amiből a dohánybogár rágta darab előkerült. Talán meg tudsz menteni párat. A szürke vagy krémes foltokkal “díszített” szivarokat szintén kerüld.
Tapintás
A szivarnak puhának és rugalmasnak kell lennie. Ha kissé összenyomod a talpánál − ne a közepén! − akkor engednie kell, de ha elengeded, vissza kell ugrania az eredeti formájába anélkül, hogy a burkolólevél megrepedne. A szivart hosszában tapogatva meggyőződhetsz a torcedor munkájáról. Ha túl feszesre sodorta, nehéz lesz szívni, ha pedig túl lazára, akkor úgy ég majd, mint egy máglya, túl gyorsan, túl sok füsttel, és még szét is eshet. A plugról fentebb már olvastál. De a lényeg, hogy kerüld!
Aroma
Ugyan gyújtatlan állapotban is érezni lehet a szivar illatát, de ekkor a szál csak arra vár, hogy ránk szabadíthassa a teljes aromafelhőt. Egy átlagos szivar legtöbbször szimpla nővényes odort (szagot) áraszt, míg például egy Havanna gyümölcsös, fűszeres és fás illatok széles variációját mutatja. Egy gyors megjegyzés: a talp illatának erőssége a füst erősségéről árulkodik.
Íz
A szivarozás legfontosabb műszerét, a szánkat csak a fentiek végeztével érdemes bevetni. Mielőtt azonban meggyújtanád, az ajkaid köze kapva kóstolgasd a szivart. Ismerkedj az ízével és az aromájával. Majd mikor már alágyújtottál a talpának, szívd be a füstöt a szádba, és ekkor lehetőséged lesz megismerkedni a szivar igazi esszenciájával. A legjobb íz a középső harmadban rejtőzik. A szivar ekkor ég a megfelelő hőmérsékleten, és a füst simán jut át a szűrőként szolgáló utolsó harmadon.
