Köztudott, hogy a volt kancellár mindig nagyon odafigyelt a pénzre. Ennek egyik magyarázata lehet, hogy szegény körülmények között nőt fel, szülei elváltak, édesanyja egyedül nevelte a családot. „Nyolcan éltünk egy kétszobás, fürdőszoba nélküli lakásban. Anyám segélyből nevelt bennünket. A szomszédok szemében szegény, aszociális család voltunk.” Jó tanuló volt, már a középiskolában is kapott ösztöndíjat. Vezető szerepe volt a szociáldemokrata párt ifjúsági szervezete, a JUSO radikális, baloldali tagozatában. Filmfelvétel őrzi a jelenetet, amikor Bonnban egy tüntetésen rázza a kancellári hivatal kapujának vasrácsát és azt kiabálja: „be akarok ide menni”. A rendőrök elkísérték, és megbüntették rendzavarásért 20 márkára. Húsz évvel később aztán mégis bevonult a kormányfői hivatalba, akkor már nem Bonnban, hanem Berlinben. Ezúttal nem mint rendzavarót kísérte el a rendőrség, hanem a díszszázad, mint a Szövetségi Köztársaság frissen megválasztott hetedik kancellárját kísérte be, a kormányfői rezidenciára.

Schröder – mintha csak be akarná pótolni, amit nyomorúságos gyerekkorában elmulasztott – amint megengedhette magának, nagylábon élt. Szereti a drága szivarokat, a finom öltönyöket és a nehéz francia vörösborokat – kedvence a Chateau de Pommard –, állandó vendég a világvárosok drága vendéglőiben. 73 évesen négy házasságot tud maga mögött.