A klasszikus szivarozás kultúrája ma csak a felső tízezer szűk rétege számára elérhető és ismeretes. Mi kell a szivarozáshoz? Először is annak leszögezése, hogy nem a méret a lényeg. Másodszor eső odakint, melankolikus hangulat odabent, jó társaság, egy üveg cognac, kezdőknek minimum másfél óra szabadidő és egy olyan szivar, aminek az íze és illata elvarázsol.
Mit ad a szivarozás az embernek? Különleges megjelenést, tekintélyt, "charme-ot", és egy kis fényűzést. A szivar első megjelenése az 1700-as évekre nyúlik vissza, és Israel Putnam amerikai generális nevéhez köthető, aki kubai útjáról hazatérve Havanna szivarokat és kubai dohányt vitt magával az Egyesült Államokba. Egy évszázad múlva már iparággá fejlődött a szivarkultúra és megjelentek a legismertebb márkanevek, úgy mint a Romeo Y Julia, a Montecristo, a Cohiba vagy a Punch. A minőséget tetézi, ha nem géppel, hanem kézzel készítik el, ugyanis a "handmade" szivarok máig a legdrágábbak.
A jó szivart arról ismerhetjük meg, hogy borítólevele sima, színe egyenletes, foltmentes és enyhén csillog. A szivarozás ünnepélyes szertartás, melynek első lépése, hogy szivarvágóval megvágják a szivar végét, ezzel biztosítva az elegendő füst kiáramlását, majd egyenletesen forgatva a láng körül gyújtják meg. Legfeljebb fél percenként szippantanak egyet, élvezik az ízét, az illatát, erőssége miatt nem tüdőzik le. Az ínyencek véleményével ellentétben az igazi szivarozók nem mártogatják a szivarvéget különleges italokba, mert az sem a szivar ízének, sem az italnak nem tesz jót. Végül pedig nem nyomják el, de közben sem veregetik le a hamut, mint a cigarettavégről, mert az illetlenség, hanem a hamuzóba teszik és hagyják, hogy magától aludjon ki.
Akinek exkluzív szivarja van, az biztosan nem a polcon fekve tárolja, hanem abba is fektet némi összeget, hogy megfelelő helyen megfelelő páratartalomban tudja az élvezetet adó terméket. Kötelező kellékek tehát a szivartartók, vagyis humidorok, illetve a szivarvágók, melyeknek árát a méret és minőség szabja meg, de egy igényes dió, vagy cseresznyefából készült humidor 30-40 ezer forint, még egy jó minőségű szivarvágó 20-25 ezer forint.
A történelem híres szivarozói közt ott említhetjük Sigmund Freudot, Winston Churchillt, Fidel Castrot, de akár Gróf Széchenyi Istvánt vagy Demi Moort és Madonnát is.
Londonban máig virágzik a szivarkultúra, a Number1Cigar Club egy olyan hely, ahol minden a szivar körül forog, de természetesen ennek komoly ára is van. A klub földszintjén a "kívülállók" is étkezhetnek, de az első emelet már csak a tagoknak látogatható, ahol a beiratkozás 150 font -kb. 50.000 Ft - maga a rápöffentés 125 font - 42.000 Ft óránként - valamint az éves tagdíj 200 font - 67.000 Ft körül mozog.
Manapság két fajta szivar van a legdrágábbak élén, az egyik a Cohiba, melyből egy darab is 400 USD - kb. 89.000 Ft -, de ha valaki egy dobozzal kívánna megvenni belőle, ami 19.000 USD-ba kerül, nagyjából 4.200.000 Ft-tól kellene megszabadulnia. A másik legextrémebb szivar a Gurkha, melynek 750 USD - 167.000 Ft darabja - különleges készítési módja miatt, ugyanis a világ legdrágább cognac-jának esszenciáját csempészik bele, ami miatt ez a szivar többe kerül, mint a legújabb iPhone.
Ha valaki nem is jut el életében addig, hogy rágyújt egy Gurkhára, azért mindenképpen próbálja ki a szivarozás keserédes hangulata közben a cognac és a szivar ízének találkozását, garantáltan más ember lesz tőle!
