A kubai forradalom egyik vezető alakja, Camilo Cienfuegos 1932. február 6-án született a Havanna Lawton negyedében egy munkásosztálybeli családba. Szülei spanyol bevándorlók voltak, akik az 1936-39-es spanyol polgárháború előtt érkeztek a karibi szigetországba. Apja baloldali eszméket valló szabó volt.

Camilo hűséges harcos és forradalmár volt, Ernesto „Che” Guevara elválaszthatatlan társa, és a kubai forradalom egyik legkarizmatikusabb vezetője.

Úgy emlékeznek rá, mint aki az egyik fő pillére volt a Fulgencio Batista diktátort megdöntő fegyveres harcnak. „Yaguajay hősének” nevezték, miután megnyerte a kubai forradalom egyik sorsdöntő csatáját, ő volt a Batistát végül 1959-re megfutamító kubai lázadó hadsereg három hadoszlopa közül az egyiknek a parancsnoka.

A forradalom győzelme után Camilót a Lázadó Hadsereg vezérkari főnökévé nevezték ki. Vélhetően akkor halt meg, amikor kisrepülőgépe 1959. október 28-án egy Camagüeyből Havannába tartó éjszakai úton eltűnt.

Kubában katonai iskolákat neveztek el a forradalmi vezetőről, és az ott tanuló kadétokat „Camilitóknak” hívják. Camilo képe van a kubai húsz pesós bankjegyen, és Che portréja mellett az ő képe is letekint a Forradalom terére. Minden évben több ezer kubai rója le tiszteletét, és zarándokol el a Bayamo-folyóhoz, hogy virágokat szórjon bele Camilo Cienfuegosért.

A kubai forradalom vezetője, Fidel Castro így beszélt róla: „A Camilo Cienfuegoshoz hasonló férfiak a falvakból jönnek és az emberekért élnek. Egy közeli társunk elvesztésékor csak az nyújt vigaszt, hogy tudjuk, hogy a kubai nép ilyen hozzá hasonló férfiakat termel ki magából. Camilo él és a falvakban él.”

Che pedig azt mondta, hogy Camilo „társ volt csaták százaiban, olyan férfi, aki a háború nehéz pillanataiban is bízott Fidelben, és önzetlen harcos, aki önfeláldozásával mindig ösztönözte a katonáit. (…) Camilo Camilo volt, egy zászlóvivő.”