Sir Winston Churchill elképzelhetetlen volt imádott szivarjai nélkül. E kedvtelése viszont nemzetbiztonsági kockázatot jelentett – különösen a II. világháború idején.
Miután a brit miniszterelnökről mindenki tudta, hogy mennyire lételeme a szivarozás, gyakran kapott szivart ajándékba vendégeitől, vagy csak egyszerű tisztelőitől. A brit titkosszolgálat éppen ezért állt rá e füstölnivalók tesztelésére.
Mint ahogy II. világháborús dokumentumokból kiderült, az MI5 attól tartott, hogy beépült náci kémek ciánnal mérgezett szivarokat juttatnak el Churchillhez, ez lett volna a legegyszerűbb módszer eltenni láb alól Hitler kérlelhetetlen ellenségét.
Victor Rothschild, az MI5 szabotázs-ellenes egységének akkori vezetője azt sem tartotta kizártnak, hogy a szivarokba apró robbanószerkezeteket rejtenek el, amelyek akkor lépnek működésbe, amikor a kormányfő rágyújt. A Robert Hutton által közzétett dokumentumban Rothschild megjegyezte, hogy egyszerűbb lett volna valamennyi ajándékszivart megsemmisíteni, de Churchill a veszély ellenére sem volt hajlandó lemondani szenvedélyéről. Így Churchill ajándékait végül egereken tesztelték: a szivarokból egy kis darabot egerekbe juttattak, hogy kiderüljön, mérgezett-e.
De a titkosszolgálat nemcsak a szivaroktól félt. Azt sem tartották kizártnak, hogy esetleg egy tábla csokoládé is felrobbanhat a Downing Street lakójának kezében.
Sőt, amikor egy francia tábornok Virginia sonkával lepte meg Churchillt, előbb megkóstoltatták azt az egyik ügynök macskájával, és csak miután a próba sikerült, kaphatta meg a miniszterelnök, aki örömében el is majszolt belőle egy jókora darabot úton a parlament felé. Az előkóstoló személye azonban titokban maradt előtte.
