Az angol klubok a felső tízezer találkozóhelyei: a nemesi családok tagjai, üzletemberek, művészek alkotják ezeknek az elit szórakozóhelyeknek a tagságát. De a kandalló körül elhelyezett bőrfotelekben nem csak whiskyt kortyolgatnak és újságot olvasnak az urak: a klubokhoz az elképesztő tétű fogadások és egyéb szerencsejátékok is hozzátartoznak.
Ötórai tea, BBC, golf, hűvös elegancia... hosszan sorolhatnánk az angol életmód jellegzetességeit, azokat az intézményeket és szokásokat, amelyek a szigetország lakóit olyan egyedivé, "angollá" teszik. De bármilyen hosszú legyen is e felsorolás, egyvalamit semmiképp nem szabad kifelejtenünk belőle: a klubokat. A híres és titokzatos angol klubokat, ahol a sir-ök és lordok kényelmes bőrfotelekben szivaroznak, skót whisky-t kortyolgatnak, vagy egyszerűen elbóbiskolnak a Financial Times legfrissebb száma felett - vagyis inkább alatta, ha egészen pontosak szeretnénk lenni. Pedig a klubélet messze nem ilyen unalmas - és főleg nem ilyen békés.
Az első klubok az 1700-as évek közepén alakultak, legtöbbjük a korábbi másfél évszázadban elterjedt kávé- és csokoládésházak utódjaként. A klubokat a diszkréció, a nyugalom és a védettség iránti igény hívta életre: a kávéházakba mindenki betérhetett, a vendégek között sok bűnöző is volt, s az urak nem kompromittálhatták magukat ilyen alakokkal. Arról nem is beszélve, hogy sokszor maguk is csirkefogók voltak - persze igen kifinomult csirkefogók - s érthető módon nem szívlelték, hogy beszélgetéseiket rendőrök vagy bírósági alkalmazottak kihallgathatták.
A különböző társadalmi, baráti és érdekkörök ezért zártkörű társaságokat, klubokat hoztak létre, melyekbe egyáltalán nem volt könnyű bejutni: tagsági díjat kellett fizetni, új tagot csak a régiek egyöntetű belegyezésével vehettek fel. A nagyobb klubok abban is hasonlítottak egymáshoz, hogy fényűzően, mégis otthonosan berendezett, saját tulajdonú helyiséggel rendelkeztek: vastag szőnyegek, díszes bútorok, kandallók és kényelmes fotelek voltak a tipikus bútordarabok. Természetesen mindenhol igyekeztek valamilyen jellegzetességet kialakítani: többek között erre vezethetők vissza a klubok - bizonyos esetekben igen meglepő - öltözködési, viselkedési és egyéb előírásai.
Nagy-Britannia leghíresebb és legrégebbi, ma is működő klubja a White's Club, mely a londoni St. James's street 37-38. szám alatt található. Elődje az 1693-ban megnyitott White csokoládésház volt, az angol előkelőségek egyik kedvelt szórakozóhelye. A White's 1736-ban alakult át privát klubbá, ahol a tagság igen nagy megtiszteltetésnek számított. Jól mutatja ezt a taglétszám növekeséde: 1763-ban 82 angol úriember jár a White's-ba. Tizenkét évvel később 151, 1781-ben 300, 1797-ben pedig 400 főben kellett maximalizálják a tagok számát.
A bebocsátásra várók listája igen hosszú volt s nem lehetett elég korán jelentkezni. Ha hinni lehet az anekdotáknak, előfordult az is, hogy az előkelő apa fia születésekor előbb a White's-ba küldte a komornyikot, s csak azután az anyakönyvi hivatalba. Az urak nem véletlenül küzdöttek a tagságért: a White's-ban - és a többi nagy klubban is - karrierek, sorsok dőlhettek el, a bizalmas közegben üzletek köttettek és politikai döntések születtek.
A híres és irigyelt kluboknak azonban volt egy igen komoly árnyoldala is, amiről a mítoszok nem szívesen mesélnek. Nem a legendásan meghökkentő fogadásokra kell itt gondolni, hanem azoknál sokkal komolyabbra: a különféle szerencsejátékoknak hódoló úri társaságot a romlás szele lengte körül. Gyakran hatalmas vagyonokat vesztettek, s a hazardírozás nem egyszer családi tragédiákhoz vezetett. Az igazi angol úr, ha mindene elúszott és családja nem tudta kisegíteni, két dolgot tehetett: megszégyenülten elhagyta az országot vagy öngyilkos lett. A White's tagja volt a dandy életstílus egyik megteremtője, Beau Brummell is. Emlékét az épület egyik utcára nyíló ablaka, a Bay Window őrzi: a piperkőc fiatalúr mindig itt foglalt helyet barátaival.
Persze vannak kevésbé sötét epizódok is a leghíresebb klub történetében. Egy Lord Alvanley nevű úr állítólag háromezer fontban fogadott, hogy a White's ablakán lévő két esőcsepp egymás mellett fog lefolyni. Vesztett: a cseppek egymásba olvadtak. Egy másik alkalommal egy híres golfjátékos arra tette fel a pénzét, hogy a klubtagok közül senki sem képes egy golflabdát London egy meghatározott pontjáról kétezer ütéssel a White's bejáratáig eljuttatni. Nos, valaki elfogadta a kihívást és 1813 ütéssel játszotta végig a brit főváros utcáin kijelölt pályát. Biztosak lehetnek benne: angolos eleganciával tette.
Deluxe Magazin
