– Kezdhetjük? – kérdezem az elnöktől a bemutatkozás után.
– Ha megkérhetem, előbb üljünk ki a kávéház teraszára.
– Miért?
– Hogy rágyújthassak.
– Szivar nélkül nem bírja ki egy percig sem?
– Dehogynem, de egy nap egy órát szivarozom. S éppen most jólesne nagyon.
– Mit élvez ebben a leginkább?– Számomra ez kulináris élmény.
– Kulináris?
– A szivarnak, kérem, íze van. Mondjuk, mint a cuvée-bornak. De nem csupán ezt szeretem benne. Ahogyan mondani szoktam, az igazi élvezet a tudásból fakad. Minél többet ismer meg az ember a szivar kultúrájából, annál inkább eltölti a füstölés öröme.
– Tehát nem a nikotin miatt rabja a szivarnak?
– Van, aki azért. Magam nem tartozom közéjük.
– Milyen típusú szivarnak a legjobb az íze?
– A valódi szivarosok kézi gyártásút szívnak.
– A gépi gyártású gyengébb minőségű?
– Nem. De, mondom, a háttér is fontos. A szivar kézi gyártása a legbonyolultabb mezőgazdasági műveletek egyike, ha nem éppen a legkomplikáltabb. A dohánymag elvetésétől a szivar dobozba helyezéséig nagyjából kétszáz munkafolyamat számolható össze. Ennek ismeretében teljesebb a behatás.
– Maradunk a kézi gyártásnál. S minél még?
– A nedves szivarnál. Mert az jobb, mint a száraz.
– Nedves?
– A szivarokat hetven fok körüli páratartalommal kell tárolni. Így az illóolaj-tartalom, az aroma nem megy ki belőle. Az ízre amúgy is ügyelni kell. A szivart kizárólag lassan érdemes szívni úgy, hogy ne izzék fel, éppen csak égjen. Akkor az aroma nem kimegy, hanem kijön.
– Mióta tudja mindezt?– A szivarozás kultúrája kilencszázkilencvenegyben érintett meg. Akkor jártam először Kubában.
– Tényleg a kubai szivar a csúcs?
– Kétségtelenül. E tekintetben Dominika, Honduras és Nicaragua van Kubához a legközelebb, de az etalont utolérni egyik sem képes, legföljebb megközelíteni tudja.
– Miért a karibi térség a szivargyártás kiemelkedő területe?
– Eredetileg a klímája miatt. S persze már a több évszázados hagyománytól is.
– Mikor hódított a legjobban a szivar?
– A tizenkilencedik század derekától a huszadik század közepéig.
– Akkor mi történt?
– A cigaretta háttérbe szorította a szivarozást. Sőt azt az érzést keltette, mintha szivarra gyújtani öreguras, poros szokás lenne. Sir Winston Churchill után talán csak Tom Jonesról tudta mindenki, hogy szivarozik.
– Ma már nem öreguras a szivarozás?
– Az amerikai kontinensen az utóbbi évtizedben megduplázódott a szivareladás.
– Mitől?
– Az individuális nyomástól.
– Az micsoda?
– Különbözni akarunk a másiktól. Szivarral a szájban erre alkalmasak vagyunk.
– Az Első Magyar Szivarklub is ezért jött létre?– A szivarklubok nem az elitizmusról szólnak, hanem – nyilván – a szivarozásról, ám nem csak arról.
– Miről még?
– A férfibarátságról.
– A női barátságról nem?
– Hölgytagunk nincs. De családi rendezvényeink vannak, és azokon kívül a megalakulásunk óta eltelt másfél évtized alatt vagy háromszáz tudományos előadást hallgattunk végig. Úgy is hívom a klubot, hogy hedonista önképzőkör.
– Hányan vannak?
– Harmincöten.
– A korátlag?
– Ötven körül. A legfiatalabb tagunk harmincöt, a legidősebb hetvenéves.
– Mivel foglalkoznak?
– Jómagam ingatlanokkal, de vannak köztünk kisvállalkozók, mérnökök, ügyvédek, orvosok.
– Hol gyűlnek egybe?
– Jó időben teraszokon. Őszi és téli rendezvényeink helyszíneit pedig nem árulhatom el.
– Miért nem?
– Mert nyilvános helyen a dohányzást tiltja a törvény. Így a karácsonyi szivarbálunkat is titokban szervezzük.
– Hány klubestet tartanak?– Évente huszonhatot. Nyolckor gyülekezünk, fél kilenckor van csöngetés és közös szivargyújtás. Általában éjfélig vagyunk együtt.
– Csöngetés... Mindig ilyen pedánsak?
– Mindig. Dress code van, a klubzakó kötelező. A bekapcsolódás pedig egyáltalán nem egyszerű. A felvételhez két klubtag ajánlólevele, majd félévnyi jelölti időszak szükséges. A jelentkezőnek ezalatt minden rendezvényünkön meg kell jelennie, és nem mulaszthat el elméleti, valamint gyakorlati vizsgát tenni a szivarozás kultúrájából.
– A gyakorlati annyit tesz, hogy miként szív?
– Ne csináljon ebből viccet, ez nagyon is komoly dolog. Az alapítástól fogva, tehát másfél évtizede járok a klubba, hetedik esztendeje vagyok elnök. Ha nem jöhetnék minden második kedden ebbe a társaságba, az feldolgozhatatlan hiányérzetet keltene bennem. Rengeteg időt töltünk együtt, és meggyőződésem szerint több lettem ettől az egésztől. Sőt abban is biztos vagyok, hogy ez mindnyájunkra vonatkozik.
– Árulja el nekem, ön melyiket tartja a világ legkiválóbb szivarjának.– A H. Upmann Coronas Majort. Gyártják Dominikában is, de a havannai a legjobb.
– Önre nézve elsőre azt mondanám: elegáns és kiegyensúlyozott.
– Az utóbbi a szivartól is van. Az ugyanis lassúságra késztet és arra nevel, hogy az ember nyugodt maradjon. Higgye el, nagy ajándék ez ebben a felgyorsult, néha már követhetetlen világban.
forrás: Pannon Presztízs Magazin
