Szivarja válogatja, milyen itallal élvezzük a füstölés gyönyörét - magyarázta a HVG-nek a régi Bécset idéző kohlmarkti dohánybolt 19 esztendős hetedik generációs "trónörököse", Maria Mohilla, aki lány létére szivarozik, tubákol, és mindent tud a pipákról is.
"A kubai szivar nagyon nehéz, érződik benne a föld íze, fűszerezettsége csekély, whisky illik hozzá. A dominikai szivarok sokkal könnyebbek, az egyik diósabb, a másik fűszerezettebb, ezekhez fehérbor dukál, szintén könnyű, virágos ízzel. A fűszeres nicaraguai szivar mellé vörösbor passzol, a csípős brazilhoz édes jégbor vagy koktélféle ajánlott."
Aki ismerősének akar alkoholfogyasztási szokásaihoz illő nikotinos ajándékot venni, annak érdemes betérnie a bécsi belváros szívének számító Kohlmarkt legendás dohányboltjába Maria Mohillához. A 19 éves lány az egykori K. und K. udvari dohányszállító dinasztia hetedik generációját képviseli, édesapja kivételével mindig a család nőtagjai vitték a boltot.
Ausztriában a trafik, azon belül a speciális dohánybolt tulajdonlásáról az állam dönt. Az üzletek nem örökölhetők, ha egy adott tulajdonos befejezi tevékenységét, a tulajdonjog visszaszáll az államra, és újabb jelentkezőnek adja ki a működési engedélyt. Az idősebb, valaha pipagyárosként is ismert Mohilla hamarosan 70 esztendős lesz, leánya - tekintettel a családi tradíciókra - úgy örökölheti csak a vállalkozást, ha hét évig alkalmazottként dolgozott benne. Maria élelmiszer-ipari iskolát végzett, innen az italismerete, de 15 éves korától tanítás előtt és után a boltban volt. Mindaddig férjhez sem mehet, amíg rá nem száll a tulajdon, nehogy anyagilag túlságosan függetlenné váljék a dohánybolttól. Azaz: ha van dohány, nincs dohánybolt. Azt sem engedik az előírások, hogy a jól menő, csak a dohányra szakosodott trafikok tulajdonosai második, harmadik üzletet nyissanak, csak a meglévőt szabad bővíteni.
Maria Mohilla, mondhatni, az anyatejjel szívta magába a dohányfüstöt. Ő maga, ha szivarozik, nem a keskeny, hosszú sodrású női szivarokat szereti, hanem a dús levelű, rövid, vastagokat, szerinte ezek az igazán ízesek. Legidősebb ügyfele egy 94 éves, de 60-nál alig többnek kinéző bécsi dáma, aki havonta kétszer vásárol nála egy-egy Indo-Chief márkájú, vagy 25 centiméter hosszú, 3 centi átmérőjű óriásszivart, és barátnőivel addig tart a bridzsparti, amíg ő a szivar végére nem ér. A leendő tulajdonosnő elárulta a HVG-nek, egyszer már ő is végigszívott egy ilyen szivarmonstrumot, négy és fél órát tartott, a végére, finoman szólva, belesápadt.
A vevőkört főleg a bécsi belvárosi polgárok alkotják, de filmsztárok, olajmágnások is megfordulnak a boltban, anno Diana hercegnő is betért, a bánásmód mindenkivel egyforma.
Magyar kuncsaftok is jönnek, élvezik, hogy az anyja révén félig magyar Mohilla kisasszony anyanyelvükön tartja szóval őket.
Kezdő szivarozóknak a közepes minőségű illatos dohányrudakat ajánlja Mohilla, mert a drága szivar előnyeit, például azt az ízt, amely az öt évig boroshordók közötti tárolásból adódik, egy induló szivaros még nem tudja értékelni.
-
A szivart sohasem szabad csak félig szívni és aztán újragyújtani, mert akkor már benne reked a füst, íze keserű, és szárítja a szájat.
-
Nem középen, hanem a végén kell a szivart fogni, mert a legenyhébb nyomás is árt a légáramlásnak.
-
Szivart is, pipát is csukott szájjal, orron át kötelező szívni, így lesz ideális az oxigénellátás, a füst letüdőzéséről szó sem lehet.