• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A legtöbb hozzáértést a szivar sodrása igényli, ezt többségében nők végzik, ámbár nem a combjukon, ahogy a romantikus képzelgések szólnak. A különböző leveleket hosszában összehajtogatják, végüket egyenletes hosszúra csípik, a felesleggel kitöltik az esetleges hézagokat, miközben az előre kiválasztott és kisimított, tökéletesen ép levélbe az egészet felcsavarják. Itt a precizitáson túl a kézügyesség is szerepet játszik: a szivar ugyanis teljes hosszán egyenletes kell, hogy maradjon.

Az összetekert és gondosan formázott végű szivart a betekerés után 20 percre présbe teszik. A tökéletes minőség érdekében azonban nem restek a már összepréselt, szemre hibátlan rudakat újból szétbontani és kijavítani, ha a helyzet úgy kívánja. Ebben persze jelentős szerepet játszhat az anyagi motiváltság is: a dolgozókat ugyan az elvégzett munka mennyisége után fizetik, de csak a tökéletesen ép darabokat számolják el.

A munka egyébként egy hatalmas, több száz ember befogadására alkalmas teremben zajlik, ahol a szivarsodróknak a hangzavaron túl a folyamatosan érkező látogatócsoportok bámész tekinteteit is el kell viselniük. A terem egy részében meglepően fiatal, tizenegy-két éves gyerekek is szorgosan tekerik a dohányt az apró munkaasztalok mögött.