Nagy József mesél havannai szivarvásárlásáról, miután felvette a kapcsolatot a helyi erőkkel:

"...Az utolsó este elvittek szivart vásárolni. Havanna kínai negyedében, van ilyen, egy kubai-kínai félvér, ilyen is van, férfi lakására mentünk fel.

Rengeteg ember hatvan-hetven négyzetméteren, az egyik szobában köbméteres papírdobozokban álltak a gyári, fadobozos szivarok. Elképesztő mennyiségű elemelt áru.

A kedvezményes szivarvásárlás után kérdeztem, humidor kapható -e. A házigazda csóválta a fejét, hogy, ó, jaj, most nincs, menjünk vissza másnap, de mondtam, akkor mi már repülőn ülünk. Jó, akkor kér ötven percet, be kell menjen a cuccért a Partagas gyárba.

Este tíz óra volt. Ötven perc múlva a pasas megjelent két humidorral, hogy válasszak. Egyik szebb volt, mint a másik, mindkettőt el kellett volna hozni, de féltem a határtól, így csak az egyik jött velem. ..."

Mindent elmond a szocialista Kubáról, hogy egy turista által vágyott szivartároló doboz kedvéért éjszaka kinyitják a világ leghíresebb szivargyárainak egyikét. Benne van a mediterrán lazaság, a fáradó diktatúra irracionalitása, de leginkább az, hogy az ember mindenhol megél.

Alexander Brody - Nagy József: Megtalálni Serendipityt c. könyv 164. oldal