Tényleg jobbak a drágább szivarok? Persze, de attól függ mit is értünk azon, hogy „drágább”. Ez pedig mindenkinél mást jelent. Természetes, hogy olcsón nem fogunk nagyszerű szivarhoz jutni, viszont, ha túl sokat fizetünk egy mindössze átlagosért, akkor sem leszünk boldogok.

A prémium kézzel készített szivarok ára is nagyon változó, vannak melyekhez egy nagyobb csomag részeként olcsóbban hozzájuthatunk, azonban vannak olyanok is melyek darabja több mint 30$. Vizsgáljuk meg az alap különbségeket a z olcsó és drága szivarok között, és próbáljuk megismerni miért kerülnek ennyibe, és hogy tényleg jobbak-e.

Hamburger vagy Wagyu Steak? Nincs mit szégyellni azon, ha menet közben megállunk egy hamburgerre, de egy elegáns étteremben steak-et enni, mégis csak jobban szeretünk. A kézzel készített szivarok között is megtalálható ez a különbség.

A Bella Cuba, Don Lino takarékos csomagok, és Rocky Patel Mulligans azok számára készül, akik egy normális szivart szeretnének elszívni egy egész napos falfestés után. Az íz megfelelő, de ha véletlen leejted a földre, nem fogsz érte könnycseppeket morzsolni. 

 Az exkluzív Arturo Fuente, Ashton, My Father, és Padron viszont azok a szivarok amelyeket megőrzöl azokra a napokra mikor kényelmesen hátra tudsz dőlni, és teljes mértékben a szivarra koncentrálsz. Persze mindegyik dohányból készül, akkor vajon mi a különbség?

Miért kerül néhány szivar többe?

Adó

Ez az az költség, ami semmilyen összefüggésben nem áll a szivar minőségével, viszont jelentősen növelni tudja annak az árát. Az állami dohányadó miatt egyes helyeken akár 60%-kal is drágábbak lehetnek a szivarok. Az USA-ban például van néhány állam, ahol nincs dohányadó, vagy nagyon minimális, mint Pennsylvania, Florida és Texas. Ezzel szemben Magyarországon ...

Ritkaság

Mint az óráknál, autóknál, vagy boroknál, a ritkább szivarok drágábbak is. A Fuente Fuente Opus X (több mint 30$), Ashton ESG (18$-22$), Padron Family Reserve (21$-32$) és a My Father limitált kiadásai (20$-24$) szivarokból nem gyártanak hatalmas mennyiségeket. Ezek nem azok a szivarok melyek minden kisboltban megtalálhatók, sokba kerül az előállításuk, és tekintélyt hordoznak, mivel nincs túl sok belőlük. Ha valaki találkozik eggyel és megveszi, nem foglalkozik az árral.

Prémium érlelt szivarok

A híres szivarkészítők, mint Carlito Fuente, Pepin Garcia és Jorge Padron tudják, mennyire fontos szerepet játszik az idő. A legdrágább szivarjaik speciálisan érlelt dohányból készül, melyeket gondosan kiválasztott farmokról szereznek be. Csak a legízletesebb dohányleveleket használják fel ezekhez a szivarokhoz.

A dohányt hónapokig, ha nem évekig érlelik. Sok pénzbe kerül, hogy tárolják, és rendszeresen megforgassák a prémium minőségű dohány leveleit, amelyek hosszú időt töltenek az érlelőházakban, az adott márka által előírt optimális körülmények között. Az érlelés után akár még évekig hagyják állni a dohányleveleket, mielőtt szivarokat sodornának belőlük. A legjobb szivarkészítők, türelmesek, és nem próbálják meg lerövidíteni a folyamatot. Ha veszel egy drága szivart az általában már nagyon hosszú idő óta pihent.

Minőségi munka

Nagy a verseny a tehetséges szivarkészítőkért, a márkatulajdonosok között.

Napjaink legjobb szivarjai kézzel készülnek, modern jól felszerelt gyárakban. Rengeteg pénzt fektetnek a létesítményekbe, hogy ezáltal tegyék azokat vonzóbbá a szivarkészítők számára. A légkondi és rögtön elérhető orvosi ellátás, kifejezetten vonzó a dolgozók számára. Vannak, akik további kedvezményeket is biztosítanak, például ingyenes robogóval látják el alkalmazottaikat.

A legjobb márkák kiváló képességű embereket bérelnek fel a szivarok sodrására, és még arra is veszik a fáradtságot, hogy új alkalmazottakat képezzenek ki. Carlito Fuente kizárólag újoncokat alkalmaz a Fuente Fuente Opus X szivarok gyártásához, ezáltal mindent tőle tanulnak, és nincs szükség a rossz szokások elfelejtésére.

Jobb munka körülmények és fejlett képzési technikák pénzbe kerülnek, de általában megéri a befektetést. A szivar sodráshoz hosszú évek alatt elsajátított képességekre, és folyamatos, koncentrált odafigyelésre van szükség. A tapasztalt márkatulajdonosok befektetnek az alkalmazottaikba. Ha egy 20$-nál drágább szivart szívsz, joggal várhatod el a tökéletes égést, és egyenletes ízt.

Csomagolás

A dobozokat természetesen nem kell elszívni, de a csomagolás minősége utal a szivar minőségére is. A csábító kinézetű címkék és dobozok lenyűgözik a vásárlót. Nem feltétele a díszes csomagolás a jó szivarnak, de könnyebb elhinni, hogy egy szivar különleges, ha a La Aroma de Cuba Noblesse címke van rajta.

A nagyobb szivarkészítők, doboz gyárakkal is rendelkeznek, amely általában olcsóbbá is teszi az előállítás költségét, hiszen nincs egy harmadik fél akinek fizetni kéne. De nem ritka, hogy a drágább szivarok nagyon elegáns és szép dobozokban vannak, mely tovább növeli az árat.

Az olcsó szivarok is ugyanolyan jók?

2008-ban Cigar Aficionado az év szivarja címet Casa Magna Robusto-nak adta, mely mindössze 5.25$-ba kerül. Persze a nagy megfejtők úgy gondolták, hogy csak a gazdasági válság miatt választottak egy olcsóbb szivart.

Valójában számos jó minőségű szivar van, amely 5$-ból megvásárolható. Az ilyen szivarok közül a legjobb értékeléssel rendelkezők Alec Bradley, Rocky Patel és Aj Fernandez mindössze 1.99$ és 3.99$-ba kerülnek. Az alacsony ár mindössze azt jelzi, hogy nagyobb a kínálat, vagy kisebb a kereslet.

Összességében az olcsó szivaroknak is megvan a helye és ideje egy szivaros életében, de azt azért elmondhatjuk, hogy a drágább szivarok íze és minősége is lényegesen jobb.

Persze minden azon múlik milyen a kedved van és még egy connoisseur életében is eljöhet az a pillanat, amikor egy olcsó szivar is megteszi csak szép füstöt adjon...