A szivart az ember szép lassan veszi ki a tárcájából. Óvatosan, mint minden törékeny jószágot, s mint az olyan dolgot, amit szeretünk. Aki a szivarjával szemben nem szeretettel bánik, képes a feleségét is megverni. Meg is nézegeti az ember jobbról, balról, felül, alul. Ha nem így cselekszik, alighanem kérges szívű, erőszakos ember.

…

A szivart tehát megnézi az ember, megforgatja, és azután gondosan elvágja a végét. Se kicsit, se nagyot ne vágjunk le a szivarból.

Aki nagyon apró darabot vág le, fogadni mernék, hogy gazdag és takarékos, de egy kicsit zsugori és önző.

Aki meg belevág a szivarjába, mint egy kannibál, csak olyan ember lehet, aki minden szoknya után fut. Ez állhatatlan és mohó.

Részlet Kálnoki Izidor: Füst és hamu c. könyvéből. Mely mű megjelent 1912-ben.