Egyre több közterületen, például játszótereken és temetőkben, valamint azok környékén, illetve szórakozóhelyeken, éttermekben, kocsmákban tiltják be a dohányzást, és további szigorítások is várhatók. A nemdohányzók fellélegezhetnek (szó szerint is), a dohányosok pedig dohognak. Hol a határ az egészség védelme és a kirekesztés között?
A nemdohányosok szívük szerint mindenhonnan kitiltanák a cigarettafüstöt: a munkahelyekről, buszmegállókból, aluljárókból, éttermekből, kocsmákból, kávéházakból. A dohányzók szennyezzék csak a tüdejüket saját otthonukban, őket pedig hagyják ki a dologból. A dohányosok pedig úgy érzik, korlátozzák őket a szabadságukban; a buszra várva még csak-csak eltöltik valami mással azt az öt percet, ám kedvenc, egy csésze kávé vagy egy pohár bor mellett elszívott cigarettájukhoz ragaszkodnának. Egyesek szerint mindent meg kell tenni a nemdohányzók egészségének védelmében; mások pedig úgy vélik, a korlátozások kirekesztők a dohányosokra nézve. Hogy megtudjuk, hol az igazság, megkérdeztük mindkét oldal egy-egy képviselőjét. Elsőnek következzen a "pro", azaz Zeke Gyula kávéháztörténész véleménye.
A dohányzás mint kultúránk része
Régen miért volt nagyobb hagyománya a dohányzásnak?
A dohány és a dohányzás különféle formáinak megjelenése hozzávetőleg fél évezredes az európai kultúrában. Nyilvánvaló élvezeti értékei miatt a térhódítása gyors és szinte gáttalan volt. Tiltásának kezdeti kísérleteihez ráadásul semmi köze nem volt a premodern orvostudománynak, sőt, az hosszú időn keresztül a nikotin és a dohányzás élettani előnyeit támogató érveket hangoztatott. A tiltással helyenként és koronként inkább az állam és az egyház próbálkozott, ám végül mindenütt sikertelenül. A modern orvostudomány csak viszonylag későn, a 19. század végétől kezdve tárta fel a dohányzással kapcsolatos egészségi és megnövekedett halálozási kockázatokat, és kezdett érveket adni a jobbára civil kezdeményezésre kibontakozó dohányzásellenes mozgalmaknak. Ezek érvkészletét vették át és bővítették az utóbbi évtizedekben a dohányzásellenes mozgalmat magukévá tevő államok, mindenekelőtt az Egyesült Államok és az Európai Unió.
Hogyan kapcsolódott össze a kávéházi kultúra a dohányzással?
A dohányzás és a kávéivás a kávés nyilvánosság minden terében - tehát nem csupán a kávéházakban, hanem a kávémérésekben és sokáig a cukrászdákban is - kezdettől szorosan összekapcsolódott. Azt mondhatjuk, persze csupán metaforikus értelemben, hogy a koffein és a nikotin egyként a szabadság és a szellemi teremtés, a józan mámor és az erőszakmentes erotika szere, természetes módon váltak hát egymás rituális partnerévé, és ugyancsak természetes módon váltak közös élvezetük otthonaivá a kávéházak és az említett kávés helyek, s az 1930-as évektől kezdve az első presszók is.
A dohányzás betiltása összefügg az egészséges életmód divatjának elterjedésével?
Nyugaton, elsősorban az Egyesült Államokban a tiltás társadalmi elfogadása mögött a célracionális angolszász életfelfogás áll: a hosszabb és egészségesebb élet fontosabb nekik, már a nagy többségüknek, mint a különféle élvezetnek alárendelt, vagy azoknak is helyet adó, ám átlagosan kétségkívül kevesebb idő itt a Földön. Nem véletlenül egyes európai társadalmakban nagyobb az ellenállás a nyilvános terek dohányzási tilalmának a vendégterekre is való kiterjesztése ellen. Magyarországon a politika nem csupán azért állt az egészségpurizmus mind hangosabb hívei mögé ebben a kérdésben, mert európai uniós ajánlást kell követnie, hanem azért is, mert ezt mégiscsak könnyebb megcsinálni, mint mondjuk megteremteni az államháztartási egyensúlyt.
Kevesebbet fognak szívni a dohányosok a tiltás eredményeképp?
A dohányzók döntő többsége a vendégterek dohányzási tilalmának bevezetése után is dohányozni fog, s feltehetőleg nem kevesebbet, mint annak előtte. Talán inkább az várható, hogy az emberek még többet fognak dohányozni a lakásaikban, az autóikban és az utcán, szóval a passzív dohányzás elszenvedői, köztük is elsősorban a mindig és mindenütt legvédtelenebb gyerekek még veszélyeztetettebbekké válnak, mint eddig voltak.
Mennyiben van joga a dohányosnak a tiltások kapcsán arra hivatkozni, hogy a dohányzás kultúránk része? Szembeszállhat-e erre hivatkozva a nem dohányosok egészségvédelmével, mint a tiltások céljával?
Hivatkozhatunk ugyan a nyilvános terek dohányzási kultúrájának szellemiekben is gazdag múltjára, de nem hiszem, hogy túl sokra mennénk vele, hiszen a kultúra valójában a ma államát épp oly kevéssé érdekli, mint állampolgárainak nagy többségét. Végképp nem gondolom, hogy a nem dohányosok érveivel éppen ezen a módon kellene szembeszállnunk. Amilyen elvitathatatlan a mi jogunk testünk és szellemünk kávé és sör melletti füstben tartására, éppoly sérthetetlen az ő joguk életük füstmentes vezethetőségére, s ezen belül a dohányzásmentes vendégterekre. Ám a nagyobb vagy akár a közepes alapterületű helyeken általában megoldható a dohányzó és a nem dohányzó vendégterek elválasztása, a legkorszerűbb elszívóberendezések emellett osztatlan térben is képesek a légterek hatékony elkülönítésére. A kisebb kávézók, sörözők esetében pedig bízzuk a tulajdonosra, hogy üzletét a dohányzó, vagy inkább a nem dohányzók vendégek számára kívánja üzemeltetni. A teljes tiltás nem javítana a lakosság egészségi állapotán, a nem dohányzó családtagokén még rontana is, összetörné viszont a nyilvános terek egyik legfontosabb, fél évezrede kimunkált létformáját. Lesz élet azután is, ám a vendégterek dohányzóinak száműzésével mindörökre fölszámolódhat a világi áldozat rítusa, és sokunknak lesznek szegényebbek és sivárabbak a napjai.
- Cigar Light Up
- longest ash contest
- Kendra Wilkinson naked cigar smoker
- 10 Best Suited Cigar Men images
- Coffee and Cigars
