Színe egyenletes. A zárósapka színben és anyagban illik a borítólevélhez. A fejrész rendesen meg van töltve dohánnyal, nem üreges. Hagyományosan guillotine vagy ollószerű szivarvágót használjunk, hogy eltávolítsuk a zárósapka egy részét a meggyújtás előtt.

Nagyon fontos, hogy ne vágjunk bele a borítólevélbe, mert az lefejtődik. Tehát bevágjuk a szivart a vállrésznél, így a zárósapka egy része érintetlen marad és a keletkező nyílás elegendő, hogy a szivar jól szeleljen.

A legjobb, ha fennhagyjuk a szivargyűrűt, mivel eltávolításkor megsérthetjük a borítólevelet, majd később, mikor a szivartest bemelegedett, szépen lassan lehúzhatjuk - megjegyzem, nem a gyűrű mutogatása a cél a szivar elszívásakor.

A meggyújtáshoz kizárólag gázöngyújtót vagy gyufát használjunk. Sosem helyezzük a szivart a lángba, csak felette tartjuk, és lassan forgatjuk. Mindig ellenőrizzük, hogy a szivarvég teljesen keresztmetszetében ég-e.

A szivarfüstöt ne "tüdőzzük le", inkább hagyjuk keringeni a szájüregben egy pár másodpercig, majd finoman fújjuk ki. Ha szivarunk kevesebb, mint 30 perce aludt el, akkor újragyújthatjuk. A hamut nem szabad leveregetni, mivel a fennmaradó hamu lehűti a füstöt és segíti az égést.

Ha a szivar íze megváltozik, kellemetlenné válik, ideje megválni tőle - ez általában akkor történik, amikor már a szivargyűrű vonaláig elszívtuk. Nem nyomjuk el, csak lerakjuk a hamuzóba és hagyjuk, hogy magától kialudjon.

Ennyit az elméletről, most próbálja ki Ön is a gyakorlatban! Válassza ki, készítse elő, gyújtsa meg és élvezettel szívja el szivarját.