Az 1980-as években egy hátizsáknyi, Magyarországon kapható olcsó kubai szivar akár egyhetes párizsi útra is fedezetet nyújtott, csak egy címet kellett tudni, ahol a Nyugat-Európában oly drága terméket biztonságosan értékesíthettük. Az osztrák határőrök is elsősorban cigaretta és szovjet pezsgő iránt érdeklődtek, mert ezeket a jól eladható cikkeket itthon olcsóbban lehetett beszerezni, mint nyugati szomszédunknál.
A csempészet, igaz, másik irányba, de akkoriban is működött. Tudunk olyan esetről, amikor az itthon vásárolt rágógumi Pozsonyban konvertálódott Marlboróvá, amit aztán Bécsben jelentős nyereséggel lehetett eladni. Ezek az akciók persze nem folytak szervezetten, és a mennyiség sem rendítette meg a francia vagy az osztrák költségvetést.
Magyarországról ma is megérné cigarettát csempészni Ausztriába, de az ottani feketepiac már jól el van látva ukrán és ázsiai cigarettákkal. Nem Magyarország a legfőbb célország: az illegális cigarettakereskedelem Angliában a legnagyobb. Ott a forgalom több mint huszonöt százaléka adózatlanul kerül forgalomba.
Magyarországot illetően pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre – ilyenek ugyanis nincsenek –, de az ismert számokból bizonyos következtetéseket le lehet vonni. Az egyik ilyen fontos adat a belföldi értékesítésre gyártott cigaretták száma. Ez a magyar zárjeggyel ellátott cigarettákat jelenti, ugyanis két multinacionális cég az uniós csatlakozást követően beszüntette magyarországi termelését: bezárt az egri és a debreceni dohánygyár. Itthon már csak Pécsett és Sátoraljaújhelyen gyártanak cigarettát. Tehát míg 1999-ben közel 23 milliárd szál cigarettát értékesítettek legálisan, ez a szám 2004-ben már csak megközelítette a 15 milliárdot. (Ugyanakkor már 1999-ben is legalább 3 milliárd szálra becsülték az illegális cigarettakereskedelmet.)
A kérdés tehát: hova „tűnt” 8 milliárd szál cigaretta?
A szakmát ismerők szerint az egészségügyi felvilágosítás hatására leszokók ennek a mennyiségnek csak töredékéért „felelősek”, ahogy nem mérhető az a „veszteség” sem, amit a szivarkára és a sodort cigarettára áttérők okoztak. Eszerint az illegális kereskedelem legalább 5 milliárd szál cigarettával részesedik a piacból, ez pedig a teljes forgalom negyede lenne. Az itthon forgalomba kerülő csempészett cigaretták többsége valódi, a hazai kommersz cigarettáknál nem rosszabb minőségű. Vannak azonban – elsősorban kínai – hamisítványok, ezek valamelyik márkás termékkel azonos csomagolásban kerülnek forgalomba, de tartalmuk silány minőségű.
Az itthoni illegális cigarettaforgalomban az ukrán és a román cigaretták vezetnek. A hazai ár feléért, kétharmadáért kínált termékek fogyasztói az árra leginkább érzékeny rétegek köréből kerülnek ki. Minden bizonnyal sokan akadnak, akik magánvállalkozásban csempésznek cigarettát, de ha az elképesztő mennyiséget vesszük figyelembe, akkor sejthető, hogy a háttérben megjelenik a szervezett bűnözés is. Másként nem képzelhető el a hatalmas mennyiségű cigaretta raktározása és terítése.
Tavaly nyáron a vám- és pénzügyőrségen háromszázra bővítették a korábban hatvantagú mobilcsoportot, mely az egész országra kiterjedően ellenőrzi a dohánytermékeket; elsősorban a piacokon és az aluljárókban. De hiába bukik le egy-egy szállítmány, van bőven utánpótlás, még akkor is, ha egyes vélekedések szerint a magyar határokon becsempészett cigarettának csak töredékét értékesítik Magyarországon. Hazánk ugyanis inkább tranzit-, mint célország. A csempészett árut a magasabb haszonkulcs miatt érdemesebb Nyugat-Európában értékesíteni.
A nemzetközi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy azokban az országokban, ahol legdrágább a cigaretta, a legalacsonyabb a feketepiac részesedése. Például Norvégiában mindössze két százalék, szemben Spanyolországgal, ahol annak ellenére, hogy a cigaretta ára a legalacsonyabb az unió államai között, ez az arány tizenöt százalék.
A csökkenő értékesítés mellett a dohánygyárak kincstári befizetései az 1999-es 84 milliárdról 2004-re jóval 200 milliárd forint fölé emelkedtek. Ezt a jelenlegi 44 euró/1000 szál cigarettaadó befizetése mellett teljesítik. Ennek az adónak a mértéke 2008. december 31-ig 64 euróra fog emelkedni. Ugyancsak uniós előírás, hogy a termék kiskereskedelmi árának adótartalmát ötvenhét százalékra kell emelni, melyhez még hozzáadódik az általános forgalmi adó is. Mindez az árak további emelkedéséhez vezet.
Hasonló szabályok vonatkoznak természetesen Szlovákiára is, ahonnét manapság ugyancsak érdemes cigarettát importálni. Az ottani árak jelenleg még 20–25 százalékkal alacsonyabbak az itthoniaknál, de ez a különbség 2008-ra minimálisra fog csökkenni. De nem valószínű, hogy ugyanez elmondható lesz Romániáról és Ukrajnáról is, főleg, ha kívül maradnak az Európai Unión.
A költségvetésnek sokba kerülne, ha leszoknának az emberek a füstölésről – állítják az egészségvédők. Igazuk alátámasztására idézik az egyik multinacionális dohánygyártó által készített tanulmányt, mely szerint a dohányosok korai halálukkal annyi nyugdíjkifizetést spórolnak meg az államnak, hogy ezzel bőségesen kompenzálják a megelőzően rájuk fordított orvosi költségeket. Persze ezzel szembeállítható az a vélekedés, hogy a dohányzás által okozott egészségkárosodás jóval több kiadást okoz az államnak, mint az esteleges korai halál által okozott megtakarítás. Magyarországon hárommillió ember dohányzik, az egy főre jutó cigarettamennyiség évente ezerötszáz szál. Ez alacsonyabb az Európai Unió átlagánál. (Kérdés azonban, hogy a cigaretták károsanyag-tartalma hol magasabb.)
A nem dohányzók védelmére született törvény ugyan korlátozza a dohányosokat, de nem tudta megelőzni a fiatalkorúak rászokását. A cigaretta, miként eddig, továbbra is a felnőtté válás szimbóluma maradt sokak szemében, annak ellenére, hogy minden doboz elrettentő feliratokkal kerül a fogyasztók kezébe.
