Az úri dohányzósapkák először az 1850-es években váltak népszerűvé Nagy-Britanniában, a krími háború idején főleg a tisztek hordták, hogy ne érezzék a füstszagot a hajukban, miközben török szivart és cigarettát szívtak, valamint pálinkát ittak a tiszti összejöveteleken. A kelet és az egzotikum hatására a katonák valószínűleg emléktárgyként vitték vissza őket Nagy-Britanniába.
A dohányzósapkák egy pilledobozsapka és egy török fez keresztezése, amelyet általában török és orosz selyemmel és fonattal díszítenek. Az otthon hagyott feleségek és menyasszonyok szabadidejükben gyakran hímezték és díszítették a sapkákat, és készen álltak arra, hogy szeretett személyük hazatérhessen.
A dohányzósapkák egy pilledobozsapka és egy török fez keresztezése, amelyet általában török és orosz selyemmel és fonattal díszítenek. Az otthon hagyott feleségek és menyasszonyok szabadidejükben gyakran hímezték és díszítették a sapkákat, és készen álltak arra, hogy szeretett személyük hazatérhessen.
A krími háború után hazatérve, Nagy-Britanniában a viktoriánus kori férfi naponta többször öltözött át az alkalomnak megfelelően. Az urak vacsora után visszavonultak a könyvtárba, vagy a dohányzóba, hogy szivarozhassanak, Brandyt igyanak és megvitassák az üzleti ügyeiket. Ilyenkor felvették egzotikus dohányzósapkájukat, amelyet dohányzókabáttal hordtak, és amely luxus köntösre emlékeztetett, általában perzsa selyemből, bársonyból, paisley-ből és steppelt hajtókával készült.
Valószínűleg azért vették fel ezt a szokást, hogy a huzatos helyiségekben melegen tartsák magukat és távol tartsák a szivarok füstjét a szivarkabát alatt lévő esti ruházatuktól.
